Bendő Panna komáromi asszony éneke

Komáromban lakó te Bendő Panna!
Igaz ember volna, ki szemedre hánna:
Fajtalan életedet elődben számlálna,
Mint egy tükerből, dolgaidot ábrázolna.

Eszedben nem veszed, mikint állapatod,
Belől az testedre rút fekély fakadott,
Ragadó bojtorján ruhádra akadott,
Hamar is miatta leszen bódulásod.

Jámbor asszonyok közé nem is számlálhatnak,
Gonosz erkölcsök mert téged buritnak,
Cégéres vétkekben nagy gyakorta látnak,
Lator társaid teveled mind bánnak.

Pesténi hévízben te mit cselekedtél,
Fajtalan ifjakra gyakorta szemléltél,
Kamoka ködmönben igen frissen léptél,
Egy ingben sétálván igen gyönyörködtél.

Fő rendek közül tégedet számláltak,
Nagy jószágú vagy, felőled tartottak,
Gonosz erkölcsödet peniglen hogy láttak,
Végre lovászkák is az hasadra hágtak.

Itt is Komáromban az seráruláshoz,
Az serre jártának, mint egy bordélyházhoz,
Noha nem mindennek volt kedve ferdőhez,
De azért sokaknak az tested volt köz.

Kétfelől házadnak serednek cégérét,
Aranyul megadták az testednek bérét,
Noha vallottad nem kicsin szégyenét,
Fejeden meglátod végre ítíletét.

Buja természeted hasonló disznóhoz,
Ki életednek fertelmeskedést hoz,
Parázna voltod semmi jót nem hoz,
Hasonló vagy koslató kutyához.

Kleopátrát követed te ebben,
Parázna életben bemerülvén igen,
Nem állasz meg azon, hogy csak egyik menjen:
Egyik ha lecsúsz, más ágyban heverjen.

Uradat ha háznál te nem erezed,
Egy mélyföldre ha eleredett,
Mely nem méltó, melléd fekteted,
Csak telhessék nyers bőrrel hiveled.

Szép friss ruhákban sétálsz az utcákon,
Aranylánccal kötözöd magad nyakon,
Szemedet ide s tova hányod az ifjakon,
Lábadnak nyomát hogy mérjék az ágyon.

Nincs oly ifjú, kit te meg nem csalsz,
Szemedhunyorítással ha te megpróbálsz,
Ha nincsen is pínze, te meg nem utálsz,
Itője, ha nagy, vele örömest hálsz.

Forrás: RMKT XVII,