Madách Gáspár (1590 k. – 1641)

Rimay János és a sztregovai Madách Gáspár édesanyja testvérek voltak (Madách Imre is ennek a  családnak a sarja). Madách Gáspár almája azonban messze esett unokabátyja fájától: jócskán  akadnak gyenge technikájú darabjai; manierizmusa nem intellektuális, hanem durván érzéki,  obszcén. Témáit sem válogatja, megversel hetet-havat. Hazugságmondó strófái azonban XVI.  századi költői modort (vagy orális hagyományt) idéznek. Többféle hangon szól: töredelmes  penitenciatartó, bölcselkedő, malackodó. Mintha próbálgatná ezeket a maszkokat a mulattató  asztali nagyotmondásokkal együtt.
    Mesteréről formátumához méltón ítélt. Úgy volt vele, mint az Balassival: őrizte s gondozta  hagyatékát, de nem tudta kiadni. A Rimay után „deákbul magyarra" fordított Soliloquium  gyanúsan jó; csak nem járt Madách keze ügyében a latin mellett más változat is? (A sokáig neki  tulajdonított Pöngését koboznak... éppen különös kvalitásai miatt nem lehet az övé.) Csehből  fordított versei (egyikük az 1638-ban történt calabriai földrengésről tudósít) a Felföld magyar  íróinak szlovák kapcsolatait tanúsítják.
    Van még  két prózai  műve: az egyik a pestisről, a másik a paráznaságról szóló traktátus. A  paráznaság mind a moralizáló, mind a  költő Madách fő témája. (Felesége Bene Anna volt, s ez a név talán rímel a telhetetlen Bendő Annára.) Az úgynevezett Madách–Rimay-kódexek filológiája szerteágazó kérdés. Az bizonyos azonban, hogy a sokáig Balassi Bálint apjához kötött  latrikánus  sólymocska ének egy XVII. századi Balassa (Madáchék kékkői  s várospalojtai  prefektusa) szerelmi kalandjait örökíti meg „éktelen malacságokkal" (Gerézdi Rabán).

Tartalom
Dicsíret
Soloiloqium Johannis Rimaini
[Az erények és bűnök]
Jószerencsében...
Bendő Panna éneke
Balassa János éneke

Pöngését koboznak

Szilasi László: A nyúl és sólyom

Irodalom
RMKT XVII, 12., kiad. VARGA  Imre, Bp, 1987.
Gerézdi Rabán, Balassa János éneke sólymocskájáról, ItK, 1965, 689–693.
Varga Imre, Tallózások Madách Gáspár körül, ItK,  1968.