[Az erények és bűnök]

Patientia

Nagy jószág emberben az Patientia,
Sok háborúját ő szenvedéssel bírja,
Csendes elmével rá veszélyét várja,
Mikor rohanik rá veszedelmes árja.

Nyög nagy tereh alatt, tűréssel viseli,
Szitokkal, átkokkal ember nem terheli,
Rajta tött bosszúkot békességgel nyeli,
Alázatossággal mindent elszenvedi.

Prudentia

Okosság is vette kezében tükörit,
Eszesen vezérli mindenben életit,
Trágár beszédekre nem bocsátja nyelvit,
Rendeli jó móddal polgári ő tisztit.

Egyezséget szeret, nem szenved háborgást*
Szomszédok között tiltja haragtartást),;
Szereti mindenben az igazán mondást,
Taszítván messze tőle az csélcsapást.

Charitas

Szeretet egyaránt tartja ő gyermekét:
Vezeti s neveli, adja eledelét,
Egyezségre őket s jóra vezéreltet,
Nem mutatván hozzájok nagy keménysége-

Igaz barátság embert örvendeztet,
Az szeretet által szívekben ver fészket,
Egymást szeretetre híven köteleztet,
Rágalmazó szóktúl atyafiát féltet.

Justitia

Mérőserpenyőjét igazság is tartja,
Se félre, sem balra nyomni ő nem hagyja,
Egyaránt ítélni híven szolgáltatja,
Conscientiáját nem is ledáltatja.

Ügyét az szegénynek és gazdagnak viseli,
Egyaránt fontolja, szentül mértékeli,
Adományra soha szemeit nem veti,
Nem hagy hamisságnak igazat megnyomn1

Fides

Az hitnek olaja égdegél világgal,
Jézus Krisztusra veti szemeit hit által,
sHitnek szereteti szívében fűi lánggal:
Mikoron él szentül sacramentomokkal.

Hitből reménli lelki üdvösségit,
Mikor Jézusra veti ő szemeit,
És csak őbenne helyhezteti hitit,
Semmi teremtésre nem veti érdemit.

Spes

Kétfelé teríti kezeit Reménység,
Az égben emeli az ő két szemeit^
Hit reménységivei veti az ő szívit,
Jézus Krisztustól várja üdvösségét.

Jó reménységben mi mindnyájan legyünk,
Üdvösségünk útját Krisztusban keressünk,
Semmi ajándékkal tőle el ne menjünk,
így leszen mennyekben az mi lakóhelyünk.

Fortitudo

Áltfogta Erősség vastagon oszlopját,
Állhatatossággal tartja igazságát,
Tökéletességben tartja önnönmagát,
Jámborsággal vezeti kormányát.

Tiszta életet követ ő mindenben,
Fajtalanság nem jün elméjében,
Szemérmetességet tartván ő szíviben,
S nem is vetemedik gazok ösvényében.

Superbia

Az kevélység is már hasonló pávához,
Mikoron itt embert elméje fenn hordoz,
Minden dolgaiban uraságra kapdos:
Értékben, pénzében, kevélységben labloz.

Bízik értékében, nem becsül meg embert,
Társának életit úgy tartja, mint kendert,
Víg lakásában tölti el idejét,
Senkinek nem adván az ő tiszteletit.

Avaritia

Fösvénység is járul az második rendben,
Nagy éhen és szomjan marhákot keresvén,
Uzsoráskodással nagy fesvényen élvén,
Mint az varas béka, földdel meg nem telvén.

Futkos, járkál széjjel, pénzzel kufárkodik,
Istenes életre nem is gondolkodik,
Hamis keresménnyel szekrényben rakodik,
Csűre és pajtája hogy ha bővelkedik,
Nem néz az szegényre, ha neki esedezik.

[Ira]

Negyedik rendben látod az oroszlánt,
Hasonlíttatik hozzá harag tartást,
Nem fél senkitől, kivonja az hamzárt,
Senkivel nem gondol, ha becsületének is árt.

Sic volo s jubeo, mindenre haragszik,
Csak bosszúját töltse, mindent megcselekszik:
Öli,  veri, vágja, mérgében sínlődik,
Dúl, fúl  magában, akadályoskodik.

Mint az olaj, vízen felül akar járni,
Becsületiben másnak akar practikálni,
Nem akar senkinek becsületet adni,
Kész még az halált is végette kóstolni.u.

[Mértéktelenség]

Részeges embernek cégére az pohár,
Nem gondol, ha hosszú és felette sugár.
Csak tölthessék teli, akárki szólja bár,
Megiván jó kedvvel, töltsék másoknak már.

Részeges ha iszik, elméje távozik,
Mit az bálványkép, ugyan ő aluszik,
Rút ganéj os vérben nem gondol, ha fekszik,
Mint egyféle állat, sárban kevereszik.

Forrás: RMKT XVII,
A hét erény és a négy bűn leírása. Valószínűleg a megszemélyesített erények és bűnök emblematikus ábrázolásához készült versek.