[Jószerencsében...]

  Tranquillis in rebus quae sünt adversa caveto.
  Rursus in adversis melius sperare mementó.
                                (Cato IV. 26.)

Jó szerencsében magadat el ne higgy,
Mert oly az szerencse, mint az gonosz mirigy,
Látja, hogy másnak jó, ő ahhoz oly irigy,
Nincsen semmi jóra őközöttök az frigy.

Mert az szerencsének az ő kerekei,
Mely felyül vagyon, hamar alul ejti,  ',
Azki alul vagyon, felyül helyhezteti,
Udvar tisztinek is így vagyon kelleti.

Gonosz szerencsétől magát oltalmazni,
Reménséged legyen, ha kezdesz elesni,    :;
Sáfár példájával magadat biztatni,
Mikor erős számot tőled kezdnek venni.

Számadásban ha engednek, fel ne fualkodjál,
Felebarátoddal meg ne haragudjál,
Adósságod felől vele megalkudjál,
Uradnak haragját fejedre ne vonjál!

Ne húzzanak szolgái kegyetlen tömlöcben,
Kinek semmi jóval nem voltál éltedben,
Barátságtalanul éltél mindezekben,
Mammonbúl te szedtél magadnak kebledben.

Irigy most ez világ, azt minden jól tudja,
Torkos tiszttartókon minden szem láthatja,
Mihent valamit lát, ő hamar elrántja,
Ládája fenekét prédával takarja.

Mostani tiszttartók csak az pínzt gyűtésben,
Kövérétik magokat hamis keresetben,
Nem nézik azt jól meg, mint ülnek az tisztben,
Tisztbűi leesvén hevernek tömlöcben.

Uroknak nem nézik sok kárvallásokat,
Csak ők tölthessék meg búzával kasokat,
Pénzzel rakhassák meg vászonyos zsákokat,
Takarhassák el sok nyert prédájukat*

Urok marháját eladják jó pénzen,
Pénzit magoknak tartják erszényekben,*
S forgódik az sok ruha szerzésében,
Szekrénnyel küldözik másuvá szekérben.

Tisztviselésekben barátságtalanok.
Atyafiaihoz haszontalanok,
Gazdag helyen ülvén felfualkodók,
Kevélségekbenember nem becsülők.

Okosak legyetek, tiszttartók, ti ebben:
Sok barátotok legyen tinektek az tisztben,
Mikor számadásra juttok mindezekben,
Mellettetek fogjanak igaz igyetekben.

Ne járjatok úgy, mint az gonosz sáfár,
Melynek közel voltát kerüli az hóhár,
Noha még teli áll haraggal az pohár,
Kiknek nyakában hág az két élő poslár.

Oltalmazzon Isten bennetek ezektől,
Az uratoknak haragos kezektől,
Ne szakasszon el az ő hűségétől
S kegyes életnek jóságos voltától.

Forrás: RMKT XVII,