XIX. zsoltár

C. M.
Dávid dicséri az Istent ő teremtéséről és törvényéről,
osztán könyörög, hogy őtet bűntől megőrizze

Az Egek beszéllik
És nyilván hirdetik
Az Úrnak erejit.
Az ég mennyezeti
Szépen kijelenti
Kezinek munkáit.
   Az napok egymásnak
Tudománt mutatnak
Az ő bölcseségéről.
Egy éj az más éjnek
Beszél az Istennek
Ő nagy dicsőségéről.

Nincs szó, sem tartomány,
Holott ez tudomány
Nem prédikáltatnék,
Mindenfelé megyen
Ez földkerekségen
Beszéde ezeknek.
   Járások kimegyen
Mind ez világ végén,
Holott az fényes napnak
Hajlékot az Isten
Helheztetett szépen
Ő lakószállásának.

Kiben, mint vőlegén,
Reggel fölkél szépen
Ő ágyasházából,
És úgyan örvendez,
Mint az erős vitéz,
Ha futásra indól.
   Az égnek egy végén
Fölkel, és elmegyen
Gyorsan az más végére,
Sohol semmi nincsen
Ő hévsége ellen,
Ki magát elrejthesse.

Az Isten törvénye
Tiszta ő beszéde,
Lelkeket megtérít.
Hívség bizonsága,
Kisdedeket abba
Bölcseségre tanít.
   Ő parancsolati
Igazak mondási,
Kik szívet vigasztalnak.
Minden ő törvényi
Tiszták szent beszédi,
Szemet világosítnak.

Az Isten félelme
Tiszta, mindörökké
Megmarad és megáll.
Az ő ítélete
Igaz mindenekbe,
Teljes nagy jósággal.
   Arannál, ezüstnél
Kedvesb drágakőnél,
És sokkal böcsületesb,
Ő szerelmessége
És gyönyörűsége
Még az méznél is édesb.

Azki szolgál néked,
Uram, tanól tőled
Nagy jó tanóságot,
És azt ha megtartja,
Jól leszen ő dolga
Mert vészen jutalmot.
   Ki tudná bűninek
Számát esetinek,
És ki gondolhatná meg?
Én sok bűneimet,
Titkos vétkeimet,
Uram, nékem bocsásd meg.

Szolgádat őrizd meg,
Kevélségtől tartsd meg,
Ne essék ez bűnben,
És én tiszta lészek,
Semmi bűnt nem tészek,
Járok te kedvedben.
   Szájamnak szólása,
Szívem gondolatja,
Kedves legyen tenéked.
Adjad, óh, én Uram
És erős kőszálam,
Hogy ne vétsek ellened.

Forrás: RMKT XVII, 6., kiad. Stoll Béla, 19. sz.

C. M. = Clement Marot; értsd: az ő verziója szerinti francia szöveget használta.