Molnár Albert éneke, melyet csinált és dudoldogolt, mikor idegen országban, igen megszorulván kéntelenítetett juhpásztorságra adni magát etc.

Si quis vivit jucundus                   Ha gyönyörüségesen,
Ego sane Tytirus                           Él valaki, én frissen
Vivo ruris sum in silvis                 Élek juhász a mezőben,
Iter monstrans oviculis                Vezetvén nyájam erdőben,
In praeruptis montium                Az hegyek havasira,
Inter aquas fontium                     A vizek forrásira.
        Ha etc.                                                Ortus etc.

Ortus solis minante                       Mikor a nap felhasad,
Radios jam levante                        Sugarival felhalad,
Agnem meum producendo           Juhaimat kivezetvén,
Ad pascua promovendo                Legelőre kieresztvén,
Rore coeli madidum                      Harmatos füvön járok,
Calco granem tumidum.               Zöld pázsiton sétálok.
           Mikor etc.                               Contra etc

Contra solis ardorem                     Az egész nap hévségét,
Immensumque calorem                És sütő melegségét,
Myre perflat umbra ventus          Senyvedem fák árnyékában,
Recubans sub umbra lentus         Ülvén szelek fuvásában,
Curas pello canendo                       Sétálok dudolgatván,
Vel fistula ludendo                         Vagy síppal sipolgatván
          Az egész etc.                                  Philomelas etc.

Philomelas canentes                     Fülemülék zengését,
Turturesque gementes                 Gerlicék nyögését
Exhilarantes cor meum                Hallgatom, kik vidámítják
Quas audire est jucundum           Szívemet és megújítják.
Stultus qui vult spernere              Bolond, aki megveti,
Hasque nolit cernere                     Halgatni nem kedveli.
          Fülemüle etc.                                    Cibum etc.

Cibum qui me saciat                      Az ételt, mely elégít,
Jejenum refocillat                           Éhségemben felsegít,
Splenditis mytris abatum             Nem cserélném el uraknak,
Vel cum epulis magnatum            Sem nagy süvegü papoknak,
Ut cambere debeam                      Asztalokon fel nem váltom,
Quis adducit videam.                     Jobbnak azt nem kiáltom.
         Az ételt etc.                                                 Sceptr. etc.

Sceptrum regis non opto              Királyok koronáját,
Satius est quod porto                    Nem kívánom pálcáját,
Pedum meum pastorale               Jobb e pásztori bot annál,
Remuntio thronis vale                  Országok birodalmánál.
Commigremus jam oves               Már juhaim sétáljunk
Ad proprias penates                      Az akolhoz, itt háljunk.
         Királyok etc.                                       Corpus etc.

Corpis canis tuetur                        Kuvasz őrzi testemet,
Nullum sane veretur                     Nem félthetem éltemet,
Agmen curat bostem fugat          Ő helyettem vadra csatáz,
Dormiente invigilat                       Ha aluszom reám vigyáz.
Me fortuna donatum                    Ilyen a boldog élet,
Sic a Diis amatum                          Kivel Isten szeretett.
            Kuvasz etc.                                  Vége.

Ez verseket szomorán,
Pénz dolgábúl szorulván,
Írta Nagy Molnár Albert
Adván magát juhászságra,
Mintsem egyéb állapotra,
Nem kaphatván egyéb bért.

Végtére annyira jutván,
Ördögtül is megcsalatván,
Vérrel tött kézirást pénzért.
Kitül, hogy szabadulása,
Lenne vigasztalása,
Nép Istentül kegyelmet kért. (nyert)
Finis.