Az pogány ellenség ellen

Az 86. zsoltár franciai nótájára

Uraknak ura, nagy Isten,
Kit tisztel minden keresztyén,
Magvalljuk bűneinket,
Kikkel bántunk tégedet,
Kikért Te nagy haragodat,
Ím, érezzük ostorodat,
Mellyel minket sanyargatsz,
Ellenséggel nyomorgatsz.

De bánnyuk mi bűneinket,
Siratjuk sok esetinket,
És szent fiadért kérünk,
Kegyelmezz meg minekünk.
    Oltalmazz meg ellenségtől,
Pogány népek feyverétől,
Kegyetlenek hatalmát,
Vedd el rólunk igáját.

Örökségedben jövének,
Nagy pusztaságot tövének,
Falut, várast, templomat,
Kiben hallgattuk szódat,
    Rontnak, pusztítnak, égetnek,
Édes hazánkból kivernek,
Téged is ingerlenek,
Mintha nem bírnál vélek.

Holttestek az Te szentidnek
Eletemetetlen hevernek,
Szaggatják az madarak,
És hurcalják az vadak,
    Ezek mia az vérontás,
Széllyel, mint patak víz folyás,
Ezzel űznek csúfságot,
Uram, lásd meg ez dolgot!

Az Te áldott szent nevedért,
Ronts meg ez méltatlanságért
Az dühös ellenséget,
Ki szidalmaz Tégedet.
    Állj bosszút az pogányokon,
Ne járgállyanak szájokon,
Rettencs meg ő szíveket,
És vedd el erejeket.

Hogy szörnyen megrémüljenek,
S Téged eszekben vegyenek
Mondván: Ez a nagy Isten,
Ki népével jól teszen.
   Látjuk már hatalmasságát,
Értjük magunk bolondságát,
Karja oly erős rajtunk,
Hogy meg sem mozdulhatunk.

Fölséged ezt cselekedje,
Nevének dücsőségére,
Ki innet öregböljön,
És messze kiteröljön,
    Hogy tégedet minden népek,
Nagy Istennek esmerjenek,
Ki jól tehetsz mindennel,
Népedet nem hagyod el.

Azért csak Te reád nézünk,
Midőn ránktör ellenségünk,
És üldüz fegyverével,
Te bíztatsz szent lelkedvel,
    Mert Te viaskodol értünk,
És Tőled megőriztetnünk,
Kit mindenek meglátnak,
Örlvén jóvoltodnak.

Kit engedjen az Úristen,
És erről mondassék ámen,
Néki adván hálákat,
Nyújtsák imádságunkat.
      Mindaddig, míg Ő eljövend,
Nyavalyánknak véget vetend,
És Mennyekben fölviszen,
Ámen, ámen, úgy legyen.

Forrás: RMKT XVII, 6., kiad. Stoll Béla, 157. sz.