Falucsúfoló és városjellemző rögtönzések

Kaltenstein, Levél,
azki honjában kevél
s veled nem örömest beszél,
csak ablakról nézél,
hogy az vezán füttőzél.

Oppidum Weiden ad lacum Pisonis
Ez az boros, gazdag Véden,
azki jól tart ebéden,
vigasztal s nem hagy szeléden,
ülnöd az asztalt szegényen.

Oppidum Neusidl, Nezsidér,
mint megpróbált fegyver,
ki ellenséget elvér,
pártolást nem kever,
dicsekedni azért mer.

Civitas Pruggensis ad fluvium Lajta,
Hol pénzedre nyílik az pajta.

Czanik, veled emberül bánik.

Summerein, Hegyeshalom,
Ott az dézsmát foglalom,
Szent Albertnek számlálom,
Hasznosnak is találom,
Ha Altabaknak ajánlom,
Mert azt övének vallom.

Gollz, Gálos,
Ahol sok német szakállos,
Luther-hittel halálos.

Podersdorf, Papfalva,
Ahol jót ihatol fönnállva.

Kaltenstein: Levél,
Hol az polgárság kevél,
S kedvedre nemigen beszél,
Csak a ajtóra nézel.

Appetlany avagy apátlan
gyermek, kinek gyakran
forog keze a vellán.

Sanctjoannes, Szent János,
Ahol az veza bojtorjános.

Goes sive Nyúlas,
ott sokat nemúlass,
mert az túró igen szúas,
kedved id miatta búas,
vagyon heled, hova búhass.

Pomackhen sive Pomogy,
De nem amaz híres Somogy,
Mert palaszkodból az bor hamar fogy.

Neudorf, Újfalu,
Nincs ott igen az borgyalu,
Azért betéve az kapu.

Sanctus Petrus, vel Santpeter,
Hol az korcsomára az sánta betör.

Mönchhoff, Barátfalva,
hol az gazda beszél tréfálva
s vonszon az ökör sújtva.

Ontau. Mit néz rám, bau.

Gattendorf, Gatta,
Rosszabb ott az föld háta,
Hol terem az maláta,
Az haszontalan saláta
Ki mellett kedvetlen az csata,
S ott nem is danogat az Kata.

Mosonienses. Moson,
Kevés kedvek a rozson,
Mert nem szántanak a koson,
Azért esik hasznoson
Barázdájok árkoson.

Istennek csudája,
S hatalmas munkája:
Megvidámult erős Győr,
Pogány fogságától,
Nehéz igájától
Megszabadult fénlő kör,
Nem vagy immár rabja,
Benned nem is oldja
Kardját, mert Istené Győr.

Ez az tekintetes Őr,
Hol igen illik az párducbőr,
Ott igen vettetett erős tőr,
Hogy elpörzsölődjék minden áruló szőr.

Altenburg, Óvár,
hol sok haszon vár,
mert kapujokon a závár.

Rackendorf, Rajka,
Hol az soktejű dajka,
Azért megyén arra a sajka,
Hogy megzsírosuljon az ajka.

Wien, Bécs,
Utadat oda úgy téréts,
Hogy magad előbb megkeseréts,
Erszényedtől mindent érts,
Ha barátod lehet-é Bécs.

Civitas Pruggensis.
Szép város az Prugh,
haszonlással föl nem rug,
pártolókat fogságban dug,
Császár hűsége ellen nem is súg.

Forrás: RMKT XVII, kiad. Jeney Ferenc, 92. sz. A győri káptalan 1615. és1628. évi bordézsma könyvében fennmaradt játékos rögtönzések, bökversek Nyéki Vörös humorárol és rímfantáziájáról árulkodnak. Jellemző, hogy a költő-kanonok szívesen járta a Fertő tó körüli bortermő vidéket, dézsmabehajtás ürügyén.