Nyéki Vörös Mátyás (1575 k. – 1654)

A török elől Baranyából északra menekülő polgárcsalád gyermeke. Valószínűleg a Komárom megyei Nyék községben született. Értelmiségi szokást követve családneve előtt felvette a szülőfalujára utaló Nyéki előnevet. Iskoláiról nem tudunk bizonyosat. A jezsuitáknál járhatott középiskolába, majd a bécsi egyetemen folytathatta tanulmányait. Feljegyzései szerint Rómában is megfordult. 1602-ben már a prágai kancellária hivatalnoka – befolyásos, fontos állás ez, melynek r évén napi kapcsolatban áll a politikai elit képviselőivel. Sokat utazik hivatalos ügyekben Prága, Bécs és Pozsony között. Hivatali idejének végeztével jól jövedelmező állásokba kerül: a győri káptalan tagja, mosonyi főesperes lesz. A győri városháza mellett vásárol házat, melyet aztán az évek során könyvekkel, szőnyegekkel, képekkel hord tele.
Pázmány irodalmi programjának legnagyobb tehetségű megvalósítója. Költői életműve nincs megnyugtatóan megállapítva. Sok szöveget csupán stíluskritikai érvek alapján tulajdonítanak neki. Legkorábbi irodalmi működése Pázmány 1606-os imádságoskönyve körüli munka lehetett.
    Minden bizonnyal Pázmány megrendelésére készítette el a hét bűnbánó zsoltár parafrázisát, és ezen felül még öt Mária-éneket. Költészetének legtermékenyebb időszaka a következő két évtized. Egykori hivatali főnöke és barátja, Ferenczffy Lőrinc pozsonyi nyomdájában egy sor szép kivitelű, illusztrált verseskötetet rendez sajtó alá. A SOLVIROGRAM 1632-es bártfai kiadása után alig egy évvel elkészíti és bécsben kiadja a Balassi–Rimay-féle istenes énekek katolikus változatát. Az összekeveredett Balassi–Rimay-verseket kiegészítette a kortársak – elsősorban saját maga és Pécsely Király Imre – verseivel. Ez a kötet a század legfontosabb, sokszor kiadott reprezentatív költészeti antológiája. Nyéki Vörös Balassi költészetével és kultuszával talán már a jezsuitáknál találkozhatott. Talán neki is szerepe van abban, hogy Balassi bűnbánó zsoltárfordítása olyan kiemelt szepet kapott Pázmány imádságoskönyvében.
    Nyéki Vörös az ellenreformációs barokk költészet meghonosítója Magyarországon. A jezsuita, barokk hatásesztétikát a középkorias témák, a négy végső dologra (halát, ítélet, pokol, mennyország) összpontosító misztikus-látomásos hangvétellel ötvözte. A históriás énekek négysoros tizenketteseit választotta poétikai programja támasztékául. Ezzel a magyar költészetet jó másfél évszázadra eljegyezte az izostrofikus komponálás stratégiájával. A Dialogus, de még inkább a Tintinabulum tripudantium című művével olyan nagylélegzetű, reprezentatív költői formát teremtett, amely alkalmas volt az ellenreformáció eszmevilágának hatásos művészi képviseletére. Nyéki Vörös a 17. század gazdag költői fénykorának Rimay és Zrínyi után harmadik jelentős, a költészeti hagyományt jelentősen alakító alkotója.

Tartalom
Fons, gramen, speculum
XXXVII. zsoltár
Hymnus (Ave maris stella)
Ave regina caelorum
Tintinabulum
Kasimiriusnak imádságos éneke
Siralom az halandóságról
A véghetetlen örökkévalóságról
Aeternitas
A múlandó világtól való bulcsúzat, az örökkévalóságért
Falucsúfoló versek

Linkek
Nyéki Vörös Mátyás a Spenótban

Irodalom
Kőmíves Nándor Kolos, Nyéki Vörös Mátyás élete és művei, Csorna, 1918.
Angyal Endre, A manierista Nyéki Vörös Mátyás, ItK 1970, 512-518.
Bitskey István, A manierizmus barokkba hajlása Nyéki Vörös Mátyás költészetében = Studium II, Debrecen KLTE, 1971, 105-110.