A múlandó világtól való bulcsúzat, az örökkévalóságért

Mit használ, kérlek, a világ,
Mely most kívül szép, mint virág ?
Mint tündöklő arany s ezüst?
Majd elenyésznek, mint a füst.

A csillamó királyi  szék
Mit használ? Mit pálcás felség?
A pálca s nagy birodalom
Elolvad, mint a hóhalom.

Tested szépsége s rózsánál
Pirosabb orcád mit használ?
Halál szépséget lekaszál;
A rózsa színt földbe kapál.

Mit használ sárga szép hajad?
Mit kláris színű ajakad?
Mit fényes kristályos szemed?
Majd sírba dugják holt fejed.

Aranyba járni mit használ?
S hogy tested abban talpig áll?
S színarany csak sárga föld:
A földet nagyra ne böcsöld.

Mit használ szép veres s puha
Bíbor-, bársonnyá szőtt ruha?
A bíbor színe csigavér;
A csigavér sokat nem ér.

Tekéntsd meg a selyemruhát,
Zsugorgó nyüvek fonalát:
Elhidd, hogy pondrók ganéja,
Ganéjt csak el kell hánnia.

Ha jól megnézed, micsodák,
Kik szíved Istentől vonnák?
Csak csigavér és sárga sár
És amit fony egy rút bogár.

Távozzál el, te rossz világ:
Bolond, aki tőrödbe hág;
Mert végetlen jót nem szerezsz,
Hanem csak hiúságot keressz.

Eredj: élj már magad szerént:
Soha szemem rád nem tekém.
Elég, hogy eddig engemet
Rávettél, s tartád szívemet.

Közelget már végetlenség,
És a Mennybéli békesség:
Istennek már szívem szerént
Szolgálok, jámbor szolgaként.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Jeney Ferenc, 98. sz. A Tintinabulum kötet záróverse.
Nyéki Vörös egykor talán legnépszerűbb verse volt. A XVIII. század közepéig számtalan változata, átköltése keletkezett.