A véghetetlen örökkévalóságról

Igazságszerető, te tudós Számvető,
    Járulj elő téntáddal:
Fizetést nem szánok, csak amit kívánok,
    Jedzegesd fel pennáddal.

Mitől fogva Világ áll, hányféle virág
    Nevekedett a földből?
Az égen hány csillag éjjel-nappal villag,
    S hány gyöngyszem lett a ködből ?

A tenger hány csöppből áll, és a felhőkből
    Vaj' s hány csöpp eső esett?
Hány angyal kárhozott, s reánk hány kínt hozott
    Ádám, midőn elesett?

A tenger fövenyit s annak sok örvényit
    Tedd hamar egy sommába.
Hány csöpp ártatlan vér most bosszúállást kér
    Igaz Ábeltől fogva?

Add mellé vadait a földnek, s barmait,
    Minden szőrök szálával;
Füveknek magvait, vizeknek habjait
    A tenger halaival;

Madarak tollait s a fáknak ágait,
    Azoknak levelével.
 A szőlőszemeket s apró kövecskéket,
    Földnek minden férgével.

Vesd meg, hány Ember holt, s hajok szála hány volt
    Ádám Atyánktól fogva?
Hány szempillantás volt, s földre hány csöpp víz folyt,
    Világ kezdettől fogva?

Ah, vesd el pennádat, s szegezd bé téntádat,
    Mert ezt véghez nem viszed!
De bár megvetnéd is, s számba tehetnéd is
    Ezeket: de meghiggyed,

Hogy megfoghatatlanb s megszámlálhatatlanb
     Az örökkévalóság.
 Örökkévalóság! Öörökkévalóság!
     Oh, örökkévalóság!

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Jeney Ferenc, 97. sz. A Tintinabulum kötetben jelent meg eredetileg.