Az reggeli hamida után

Mikor az második áldást másodszor is iterálja ,
mivel tavasszal már az harmatoknak leszállásáról kell az Istent áldani, ez kis énekecskét mondhatja

Távozzál már, s járj békével, jó havas eső,
Nehéz, kemény szeleiddel hideg télszerző,
Jöjjön, szálljon te helyedben szép, meleg eső,
Gyenge, kedves harmatokkal meleg nyárszerző.

Mert nagy az mi szabadítónk, békességszerzőnk,
Háborútól, mint nagy téltől, kegyes megmentőnk,
Áldásival, mint harmattal, gyönyörködtetőnk,
Szomjú lelkünk szent lelkével s jókkal üdvözlőnk.

Errűl tehát mondom annak szép énekemet,
Ki szép tavaszt hideg télből s meleg nyárt szerzett,
Ugyanazon nyavalyáktól menti fejünket,
Áldásival meghízlalja szomjú lelkünket.

Az Úr  neve, dicsősége mert ott lakozik,
Hol hatalmát, nagy erejét mondják, hirdetik,
Mennyen, földön, mindeneken tudják, ismerik,
Gyenge harmattal áldásit magokon érzik.

Ilyenekre  magos  mennyből száll nagy kegyesség,
Michael angyalra bízott őrző segítség,
Titkon, nyilván védelmező, megáldó szentség,
Mindörökké legyen rajtunk mennyből kegyesség.

Forrás: RMKT XVII, 5., kiad. Varjas Béla, 242.
A hamida hálaadó ének.