Péchi Simon (1570–1643)

A pécsi szűcsmester fia mesés örökséghez jutott: az unitárius vallásból kiszakadt erdélyi szombatosság gazdag híve és mecénása, Eössi András (akinek tanította, gyámolította árván maradt fiait) ráhagyta teljes vagyonát. Egyszersmind kiszemelte a szombatos felekezet vezetőjéül, és Báthory Zsigmond fejedelem támogatásával hosszú peregrinációra küldte. Péchi hat-nyolc évet töltött Konstantinápoly, Észak-Afrika, Itália, Spanyolország, Portugália, Franciaország zsidó iskoláiban, s tudósi alapossággal megismerte a héber nyelvet és a rabbinisztikus irodalmat. A XVIII. század közepén még  megvolt a  páratlan Péchi-útinapló erről a nagy utazásról. A gyergyószentmiklósi templom felprédálásakor veszett nyoma; megsemmisült vagy elrabolták. A legendák szerint Kecskemétre, majd Amerikába került.
     Az Erdélybe visszatérő Péchi Simon „deáksága", azaz tudása „után nagyra ment ember" lett. A kortárs Kemény János emlékiratában így jellemzi: „úri módon viselte magát mindenekben, [...] tractákban expertus ember vala, s igen tudós mind theológiában, mind egyéb arsokban, deák, görög, zsidó, kaldeai nyelvekben". Nyolc évig Bethlen Gábor kancellárja volt, aztán –  mert 1620-ban a fehérhegyi csatában „elprocrastinálta [halogatta] légyen az harcra érkezését"– a fejedelem fogságba vetette. Szabadulása, 1624 után teremtette meg az erdélyi  szombatos irodalmat, a szombatosságot teljesen zsidózó vallássá téve.  A szombatos vallást főként a székelység vette fel;  háromszáz év múltán sokaknak osztozniok kellett zsidó testvéreikkel a holocaust borzalmaiban. (Kovács Sándor Iván)

Tartalom
Az reggeli hamida után
Isten leánya...
A mennyei lelki szent templomnak lakatolásáról

Linkek
Péchi Simon a Spenótban

Irodalom
RMKT XVII, 5., kiad. Varjas Béla, Bp., 1970, 241–156, 534–541.
Dán Róbert, Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon, Bp., 1987.