A mennyei lelki szent templomnak lakatolásáról

Az szent nap már nyugvásban,
Árnyékszerző futásban,
Angyali nagy szorgásban,
Kapuk lakatolásban.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münket szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Számon kik idegyűltünk,
Szemünk reád függesztjük,
Bűnbocsánatot kérünk,
Lakatoláskor nyerünk.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münket szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Lelkünk neked öntöttük,
Töröld el minden vétkünk,
Bűnbocsánatot vegyünk,
Lakatoláskor nyerünk.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münköt szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Légy oltalmunk, paizsunk,
Átkoktól szabadítónk,
Jóra pecsétlőnk, zárlónk,
Lakatoláskor megtartónk.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münket szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Kedvezz, könyörülj rajtunk,
Ha ki ránk tör búsítónk,
ítéld meg, fogd el rólunk,
Lakatoláskor jót lássunk.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münket szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Említsd nagy kegyelmedet,
Régi, szokott kedvedet,
Hozd jobbra esztendőnket,
Lakatoláskor ügyünket.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münket szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Újíts jóra üdőnket,
Áldd meg új esztendőnket,
Szerencsésíts népedet,
Gyűjts hazájokba őket.

Csudáktévő nagy Isten,
Bűnbocsátó kedvedben,
Végy münket szerelmedben,
Lakatolás köziben.

Forrás: RMKT XVII, 5., kiad. Varjas Béla, 252.