Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Pécselyi Király Imre |  

Gazdag bő kegyelmű...

Ad notam: Forog az szerencse

Gazdag bő kegyelmű, kegyes természetű
    Szent Jehova Istenem,
Kinek jó voltából és nagy irgalmából
    nyugszik meg reménségem,
Vedd hozzád kérésem és esedezésem,
    kit most néked nyújt hitem.

Pönitenciára s idvösség útára
    igyekező lelkemet,
Az jó reménséghez, szent és igaz hithez
    támaszkodó szívemet,
Uram, Jézus, segéld, bú bánattól kéméld
    világi életemet.

El ne taszíts tőled, sőt hajts hozzám füled
    buzgó könyörgésemben,
Tekints le az égből, királyi székedből
    hallgass meg kérésemben,
Téríts rám kedvedet, nyújtsad kegyelmedet,
    segélj ily szükségemben.

Testemet rútétó, lelkem undokétó
    vétkeimnek rútságát,
Méregnél halálosb, fekélynél fájdalmasb
    bűneim poklosságát
Rólam eltisztítsad, tengerben taszítsad
    azoknak undokságát.

Szent Fiadnak vére, lelkemnek bő bére
    azokat elenyéssze,
Vétkemért vessződet, haragos kezedet
    énreám ne eressze,
Sőt bűntűi tisztítván s attúl szabadítván
    lelked lelkem élessze.

Engemet erőddel, a te szent lelkeddel
    irgalmasságod tartson,
Hogy a gonosz Sátán, ki les hívek után,
    bűn sarjában ne rántson,
De ily bűnös fiad inkább hozzád híjad,
    semmi gonosz ne bántson.

Lám, régen Dávidot, hozzád folyamodót
    kegyelmedben fogadád,
Péter apostolnak, keresztfán latornak
    vétkeket megbocsátád,
Több sok bűnösöknek, hozzád megtérőknek
    irgalmasságod nyújtád.

Így mostan is azért téged kegyelmedért
    csak valaki keressen,
Akarod megtértét és örök életét,
    csak tégedet szeressen,
Ígíreted szerént hozzám is tekintvén,
    tudom, nem hagysz elvesznem.

Ímé, mégis kérlek, ha meg nem terhellek,
    Istenem, kérésemmel,
Adjad, hogy féljelek s téged tiszteljelek
    tiszta teljes életemmel,
Gyűlölhessem vétkem, mint halálos mérgem
    minden tehetségemmel.

Múlandó világban, itt a nyavalyában
    megtartod életemet,
Magadnak bízlaljad, igíddel hizlaljad
    tőled kijött lelkemet,
Felettébb se kísírtsd, inkább megerősítsd,
    Uram, gyenge hitemet.

Reménlett országod, örök boldogságod
    hogy így én megnyerhessem,
Sok szent angyaliddal, boldog fiaiddal
    hol színedet nézhessem,
Örökké ővélek engedjed, Szentlélek,
    nevedet dicsírhessem.

Én szerető Atyám, szentséges Jehovám,
    ezek fő kívánságim,
Kiket engedj nékem, szent Fiadért kérem,
    látod én óhajtásim,
Mert lesznek éltemben ezekért hitemben
    gyakor fohászkodásim.

Ezerhatszáz után nyolcadikban jutván
    esztendő forgás szerént,
Boldogasszony hóban Pápa városában
    Istenhez szíve szerént
Egy ifjú imádást, ilyen fohászkodást
    nyújta ritmusok szerént.

 

 

Forrás: RMKT XVII, 2., 1. sz. A Balassi-Rimay Istenes énekek kiadás alapján.
A versfőkben: G PETSELI IMREE.