Németből fordított új ének

Jézus, életem világa,
reménsége és pásztora,
ez földön szarándok vagyok,
terhesen bűneim s nagyok.*

Mely messze út van előttem,
menvén széned eleiben,
azhol van én igaz hazám,
kit szerzél szent víred árán.

Igen gyarló s bágyadt szívem,
s bűnös testem is erőtlen,
de kiált hozzád én lelkem,
vigy haza hozzád, Istenem!

Azért bátoríts kínodért,
midőn az halál kínja sért,
enyhíts vérverítékedért,
ódj meg kötöztetésedért!

Ostorral s arcul csapásod
mossa le a rút bűn mocskot,
koronád s csúfoltatásod,
vigasztaljon szent halálod!

Uram, az te szomjúságod,
keserű epeitalod,
mikor semmi enyhülésem
nem lesz, legyen erősségem!

Te szomorú kiáltásod
és világbul kimúlásod
oltalmazza az pokoltul,
lelkemet az örök lángtul!

Az te szentséges öt sebed
legyen nékem kőszál helyett,
azhol bátran éljen lelkem
az pokol hollója ellen!

Mikor elmúlik szólásom,
szent lelked bennem kiáltson,
mikor béfogják szememet,
vezéreld mennybe lelkemet!

Te végső szód szövítnekem
legyen, hogy az halál nékem
általveri én szívemet,
vígan hajtsam le fejemet!

Kereszted legyen támaszom,
koporsód nyugvó szállásom,
és fejér gyolcsod szememet
fedje, ruházván lelkemet!

Szegek helyeiért adjad,
lássam elválasztásodat,
nyílt sebéért oldalodnak
tartsd meg lelkét szolgálódnak!

Kimúlásod reménségem,
hogy hozzád visz mennyben engem,
nyisd meg kegyelmed kapuját,
elhozván életem célját!

Ítíletkor feltámasszad
szolgálódat, és állassad
jobbod felől, s ne eresszed
rá szörnyű ítíletedet!

Úgy fog lelkem megújulni,
és mint az nap, fog fínleni,
hasonlítván szent testedhez
s az angyalok szépségéhez.

Oh, mely nagy örömöm légyen!
Az angyalokkal éneklem
s az hívekkel szent nevedet,
áldom nézvén szent színedet.

Forrás: RMKT XVII, 16., kiad. S. Sárdi Margit, 144. sz.