[Dampierre tábornok]

Rókahájjal megkent
Szerencse tengölyét
Valaki nem forgatja,
Sima, igen fordul
És az fölső polcrúl
A föld felé fordítja,
Mars az vitézséget
Véres verítékkel
Virágoztatni szokta.

Mikor Cirus király
Rettenetes haddal
Massagétákra méné,
Tomiris asszon is
Az massagétákkal
Cirus ellen eredé,
Senki nem mondotta,
Hogy az vitéz király
Asszony prédája lenne.

Abban az időben
Lesbus szigetében
Az Orfeusnak teste
Jövendőmondással
Igen híres vala,
Egy templomban temetve,
Ki jövendöléssel
Cirus hada ellen
Ilyen titkot jelente.

Halljad, Cirus király,
Szinte olyan funtál
Reménijed életedet,
Azminémő formán
Régen Rácországban
Életem végeztetett,
Amöly jövendölést
Tomiris Ciruson
Fegyverrel teljesített.

Mikor én is Bécsből
Szép rendelt sereggel
Pozsony alá jutottam,
Hogy az Duna hídját
És az Pozsony várát
Gábortul elszakasszam,
De lám csak, magamat
Pozsonyi templomban
A temetésre hoztam.

Az én koporsómtól,
Magyarország felől
Aki kérdez tanácsot,
Én az németeknek
Temetőhelyeknek
Mondom Magyarországot,
Mert az magyar nemzet
A Duna víziért,
Tudjad, hogy sok vért ontott.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,