[II. Gusztáv Adolf svéd király]

Az jó szerencsének,
Szép győzödelemnek
Minden fő dicsősége,
Az hideg éjszakra,
Svecia országra
Fordult az Mars szerelme,
Méltán érdemelhet
Örök dicsőséget
Gustávus király neve.

Az egyenetlenség,
És az idegenség,
ím, az több országoknak
Rút zűrzavart szerzett,
S kevés reménséget
Mutat az királyoknak,
Nem látod örömét
S igen hasznos végét
Az sokeszű tanácsnak.

De Gustáve király,
Néked szolgál méltán
Az érdemes dicséret,
Nem rontották még el
Kártévő evedzőkkel
Az habok menetedet,
Bölcsen igazgatod,
Erősen is tartod
Az kormányon kezedet.

Valamely nemzetet
Az Úr Isten végzett
Szerencsékkel meglátni,
Azt kegyes királlyal
És jeles urakkal
Szokta volt megáldani,
Az ebnek porozán,
Higgyed, az oroszlán
Nem szokott volt nyargalni.

Vajha veled, együtt
Az több fejedelmek
Mind egyeztenek volna,
Most sok szegény árva
S egész Európa
Sok kárát nem siratná,
Nem hisz tanácsosnak,
Ki maga magának
Elégnek alította.

Te dolgodban járj el,
És serénységeddel
Adj példát a többinek,
Az köröszténységre
Hasson el ereje
Jeles győzödelmednek,
Mi úgy nyílik szeme,
Ha dobszót hall füle
A szunnyadó vitéznek.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,