Hungária

Egy lovon, egy nyergen,
Egy aranyos féken
Rómaiaknak földét
Vettem volt meg régen,
Szkítiából jővén
Az nagy Dunának vizit,
Igazsággal mondom,
Hogy méltán kaszálom
Az Duna két mellékét.

Hatalmas urakat,
Vitéz királyokat
Emberkorra neveltem,
A régi időben
Több szomszéd népeken
Az adót is megvettem,
Trombitazengéssel,
Csak nevem hírivei
Sokat megijesztettem.

Tudja Németország,
Cseh- és Lengyelország
Az én szabadságomat,
Gyakran igaz haddal,
Nem kicsin haszonnal
Oltalmaztam magamat,
De sokszor hitván pör
És kelletlen fegyver
Fogyatta fiaimat.

Az sok tutor miatt
Vallottam nagy bút s kárt,
Örökségem elfogyott,
Az mostoha atyák
S az osztozó fiak
Másnak csináltak hasznot,
Sok férhez menéssel
S az sok temetéssel
Tárházam már elkopott.

Gyakran egy terhével,
Kettős gyermekekkel
Gyermekágyat feküdtem,
Nagy szegínségemben
Mindkét kebelemben
Mind elapadt az tejem,
Az sok dajka miatt
Édes fiaimat
Hamar el is vesztettem.

Eleitől fogva
Ez volt nagy káromra,
Ez nem tied s ez enyim,
Az magok hasznával,
Egy kis barátsággal
Voltak hozzám szomszédim,
Szépen mosolygottak,
Mikor meg akartak
Csalni jóakaróim.

Mikorom írnának
Az ezer és kétszáz-
Negyvenkét esztendőben,
Híres Béla király
Friderik császárhoz
Szaladott vala Bécsben
Az tatárok miatt,
Az szerencsétlen harc
Hozta volt az ínségben.

Az ebédnek árát
S az szállás jutalmát
Igen megvevék rajta,
Mert nagy summa pénzben,
Három vármegyékben
Hercegnek parancsok,
Nem volt drágább kenyér
Az dajkakenyérnél,
Ezt minden megtanulja.

Ez minap mint járék,
Hogy Prágában küldék
Ednéhány vitézeket,
Hogy az szomszédságban
Köz igyre vigyázván,
Segétvén az cseheket,
Az vitéz cseh urak
Gyalázatnak tárták
Az magyar serénységet.

Addig disputálták
Az nagy méltóságot
És nagy uraságokat,
Az csehek szégyenlik
Az magyar vitéznek
Adni az első harcot,
Az üstökvonyásban
Ki fordul gyorsabban,
Az kapja el az koncot.

Az soknyelvő tolmács,
Egyenetlen tanács
Egyenetlen virágzik,
Tükörben az koncnak
Színes árnyékával
Az gyomor lassan telik,
De te, magyar nemzet,
Tarts meg jó híredet,
Amig benned egy látszik.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,