[Por fövenyen épült...]

Por fövenyen épült,
Nedvességtől örült
Jezsuitáknak hiti,
Elolvad, mint az hó,
Nem leszen állandó,
Mihelt kísírtet éri:
Igér s meg nem adja,
Meleg s hideg szava,
Ez gyümülcse őneki.

Róma bányájából,
Kerti tárházából
Csírázik ez kórószál,
Gyertyánál tündöklik,
Tömjénfüstvei hizik,
És nem lát napvilágnál:
Mit vall az püspökség,
Azt hiszi az község,
Ilyen kerekecskén áll.

Az igaz hit penig
Mint az nap, úgy fénlik
Minden nyomorúságban:
Vagy mint az fenyőfa,
Mind télben, mind nyárban
Vagyon egy állapatban:
Nem árt neki az tél,
Sem az északi szél,
Nem vall kárt ágaiban.

Gyökereztesd bennünk,
Krisztus, ó, mi fejünk,
Ezt az drága fiatalt:
Ki által mindenek,
Benned hívő szentek
Elkerülik az  halált:
Ábrahám is ezzel
Mint élő eszközzel
Szép igazságot talált.

Adjad szent  lelkedet,
Esmérjünk tégedet
Mi pásztorunknak lenni,
Az római pápát,
Veszedelem  fiát
Ne siessünk  követni:
Téged az Atyával
És az  Szentlélekkel
Csak szeressünk imádni.

Így tégy, Jézus, velünk,
Hogy hozzád juthassunk
Az örök boldogságban:
És az pápa ellen
Nagy hatalmasképpen
Igazgass mi dolgunkban:
Élő szeretettel,
Mennyei örömmel
Lakjunk veled egy házban.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,