[Richelieu bíboros]

Én az franciáknak
Jeles királyoknak
Gubernátora vagyok,
Az parlamentumban,
Ország tanácsában
Király eszével bírok,
Sőt még kedve ellen
Más is arra megyén,
Valamit én akarok.

Úgy vagyon, hogy tisztem
Nem int arra engem,
Hogy harcoljak fegyverrel,
De titkos házamban,
Beszélvén agyamban,
Sokkal több tehetséggel
Forralom az hadat,
Hogynem más az kardot
Forgatná vitézséggel.

Az ország népének,
Pártütő füstinek
Titkos lángját én látom,
És országlásának
Gyámolítására
Az királyt megtanítom,
Az spanyol királynak,
Hű sógorságának
Kicsint hinni tanácslom.

Bár iregység nélkül
Az főurak közül
Soha rám ne nézzenek,
De én szándékomban,
Király titkaiban
Ugyan hátra nem nézek,
Higgyed, ez világnak
Minden dolgaiban
Vagyon nagy ismeretem.

Az kárdinálságnak
Szép bársony palástját
Rómának köszönhetem,
De én az királynak
Nagyobb jutalmának
Gratiáját érdemlem,
Eleitől fogva
Iregység volt társa
Ez kedves szerencsének.

Noha az szerencsét
És az kedvességet
Nagyra köll böcsülleni,
De az én elmémnek
Okos ajándékát
Szoktam nagynak mondani,
Ne tarts tanácsosnak,
Ki az változásnak
Szelétől nem tud félni.

Hatalmas királyság,
Sok kincsű uraság
Csakhamar eltávozik,
Sok drága öltözet,
Nagy erős épület
Rothadás alá esik,
De az szép bölcsesség,
Jó hír, név, egészség
Mindörökké tündöklik.

Forrása: RMKT XVII, 8., kiad Komlovszki Tibor,