Az fajtalan, férges erkölcsöknek gyűlöltetésével keresztyén kegyes erkölcsöknek szereteti ajánltatik imez versecskékben.

Az rossz, feslett erkölcs, ha csak rád lehell is,
Elhidd, mirigyesít, s igen dögösít is,
Ne nyeld s nyald hát bátor kóstoló ízit is;
Érezheted annak jó távul bűzit is.

Távoztasd magadtúl az gaz társaságot,
S húzni-vonni vélek ne siess egy hámot,
Igazságot szólván nem beszéllek álmot,
Barátságok adat lelkedről nagy számot.

Az undok rútságot soha ne szépítsed,
Magadot előtte félen tekerítsed,
Jó erkölcsöd véle ne fertelmesítsed,
S hozzája szívedet ne kéntelenítsed.

Egy summában szólván jó erkölcsöt szeress,
Szú azt nem rághatja, mert zöld, mindenkor nyers,
Az gaz erkölcs penig természettűl eves,
Sokakra ragad el, minthogy szurkos s enyves.

Szeretetire ez valakit gerjeszthet,
Szép s jó erkölcsöt az soha nem kedvelhet,
Virtus jóságival ékesült nem lehet,
S így rossz érdemével nagy böcsre nem mehet.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.
Madách Gáspál kezével a Rimay-Madách-kódexben. Ezt a versét Rimay említi egy Rákóczi Györgyhöz írott levelében (Ács kiad. 232),