Hogy az egekből mindenekre vigyázván és gondot viselvén, kívánja s parancsolja is Isten, hogy minden szűkségünkben neki esedezzünk, és csak magához folyamodjunk.

Az Úr az égben, mint királyi székben, bölcs tanácsából mindent rendel,
Mindennek szívét s azmellett szükségét jól látja, s kinek-kinek mi kell,
Azért őhozzá kiáltsunk mi fel, hogy áldását nyerhessük el.

Súlyos ostora, amint látjuk, noha keserves sebeket rajtunk nyit,
De azzal gerjeszt, bűneinkből ébreszt, s mint kegyes Atya, térésre int,
Ne fogyjon azért bennünk meg az hit, s kezével nékünk áldást nyit.

Hozzá siessünk, kegyelméhez essünk, s fussunk fejenként irgalmához,
Áhítatoson, nagy alázatoson boruljunk arccal szent lábához,
Ragaszkodjunk is fogadásához, sorítson minket ő magához.

Soha az égen az nap olyan szépen s gyorsasággal is el nem nyugszik,
Amely hirtelen nagy atyaiképpen mivelünk az Úr meg-megalkuszik,
Ránk vigyáztában nem is aluszik, s gondjában meg nem vajuszik.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.