Az mi örvendetes lelki boldogságunknak mivel nem kis és utolsó része is foglaltatott bűnünk megbocsánatjában, ennek ez boldogságunknak megszerzéséhez és nyeréséhez ugyan erős, vastag hitből huzalkodott kezünkkel kell nyúlnunk, és valóba el kell hinnünk, hogy igaz és tökélletes az Úr Isten az ő híveinek és választottinak fogadott hív ígíretiben: Amely bizonyos isteni hívséget és örök életnek ingyen nyerő kegyelemből nékik nyújtott ajándékát sem bűn, sem halál, ördög, pokol, mélység és magasság bennek meg nem fogyatkoztatja, kiknek oly pásztort is rendelt őfelsége, hogy nyájából bolygassál ki tévelyedett egy juhát is helyére hozatja véle, és pecséti alá zárlatott juhainak számát meg nem hagyja fogyatkoznia. Mely juhai aklának hajléka alatt kegyesen helt, eledelt, nyugodalmat, irgalmason orvoslást ad még az dögesültjének is; meggondolván, hogy az urok asztaláról lehullott morzsalékokkal az kölykök is tengettetnek. Világos bizodalma légyen bűne bocsánatja felől azért minden hű embernek az Istenben, és ebből való boldogságában gyönyörködvén Isten által igaz hitből illyenképpen is szálljon magában Isten előtt:

Nóta: Legyen jó idő csak

Boldog, kinek vétkét az Úr megbocsátta,
És sok álnokságit béfödte s takarta,
Érdemlett haragját hozzá nem mutatta,
Sőt sok áldásival ezek felett látta.

Sokan voltak ilyek: S többek közt, ím, egy én,
Mindennap rihem kél, de az Úr írral kén,
Gyakorta tévelygek bűnökben hevervén,
De nyájához térít az Úr felkeresvén.

Méltó édes ízit ez Úrnak ismerni,
Ki ilyen kegyessen szokott bűnöst verni,
Sőt hogy idvösséget tudnék érdemleni,
Halálra kelleték Szent Fiának menni.

Honnan vadnak ezek, s micsoda érdemből?
Csak az ingyen való merő kegyelemből,
Gazdagot ő tészen, mint nagy Úr, szegényből,
Akit elválasztott magának kedvéből.

Mert mihelt kit választ, azt azonnal híja,
Szent isméretire Igéjéből bírja,
Fia érdeméből meg is igazítja,
S igazulás után élő könyvben írja.

Ez az idvösségnek kútja és folyása,
Sem mélység, magasság ezt félre nem ássa,
aki egyebet vall, kérem, jól meglássa,
Tévelygő ösvényre lábát ne hágtassa.

Az híveknek számát erős pecsét tartja,
Sem bűn, halál, ördög azt fel nem szakasztja,
Szerelmétől őket el nem is választja,
Mert minden dolgokot Úr javokra adja.

Áldott légy örökké, én édes Istenem,
Hogy édességedet kóstoltatád velem,
És morzsalékidban részt engedtél vennem,
Úgy, hogy érdemlenék kölykeid közt lennem.

Mosd, födözd, töröld el sok álnokságimot,
Szenvedd tűréssel is el ugatásimot,
Add szívből bánhatnom téged bántásimot,
S ne hadd erejekben az én vádlásimot.

Ámen, bizony beszéd, minden szód ezen áll,
Aki benned hiszen, nem árt annak halál,
Mindeneket biztat bő kedveddel Szent Pál,
Hiszem hát, hogy rám is kész idvösségged száll.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.