Boldog, aki gonoszt kerül,
Trágárokkal rendet nem ül,
Hozzájok az szíve nem fűl,
S tőlök nem is éktelenül.

Nem követi tanácsokot,
S nem faldokja kalácsokot,
Keresvén magának okot,
Mint múlja el asztalokot.

Távoztat szemtelenséget,
Gyűlöl szemérmetlenséget,
Erkölcsbeli feslettséget,
Vicga sok éktelenséget.

Honn él száraz kenyerével,
Nem nyalkák nyalánk levével,
Elégszik Isten kedvével,
Töltvén szívét félelmével.

Ez jókhoz szoktatott társát
Szemérmével mellette lát,
Nézvén, mint üli guzsalyját,
Fonván len- s kenderfonalát.

Társaság nem gyarapodik,
Az jó erkölcs hol fogy s kopik,
Szemtelenség bátorkodik,
Kivel szép hír mocskolódik.

Jó természet s jó akarat
Egymást egymással nem marat,
Aki jól kever ugarat,
Búzát is jó kedvvel arat.

Az jó erkölcs tanulódik,
Jó dolgokhoz hajol, szokik,
Jó tőlgyből jó tejet szopik,
S jó erkölcsből ki nem kopik.

Legyünk azért jók s jámborok,
S így lehetünk is bódogok,
Ravásunkon az metszés sok,
Több metszésre ne gyűljön ok.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.
Madách Gáspál kezével a Rimay-Madách-kódexben.