Anno 1608. 21. Januarii, Posonii in domo Forintos-ház vocata per Joannem Bolygó conscriptus

Nota: Irgalmazz, Úristen

MAGYARORSZÁG
Ki sok országoknak fejedelme valál,
Magyarország, immár mely nagyot változál,
Azmennyi hírt, nevet ezelőtt találtál,
Annyi gyalázatra s pusztulásra jutál.

FORGÁCH FERENC CARDINÁL ÉS SZUHAI ESTVÁN
Most az éh farkasok az aklyot kerülik,
Az magyar nemzetnek most az hálót vetik,
Forgách Szuhaival azon mesterkedik,
Ország szabadsága tőlük mint rontatik.

NÁPRÁDI DEMETER
Tiszta az én kezem az ártatlan vértől,
Oltalmazom magam az ártatlan vértől,
Én el sem távozom kedves nemzetemtől,
Nem is féltem fejem rút számkivetéstől.

ILLYÉSHÁZI ESTVÁN
Míg az nagy hegyekön vadkanok sétálnak,
Míg az Duna-vízben harcsák s halak úsznak,
Míg az virágokról méhek mézet szívnak,
Mindaddig magyarok téged magasztalnak.

THURZÓ GYÖRGY
Ha az Bál az Isten, mért nem követed azt?
Ha magyar vagy, miért nem szánod hazádat?
Kár, hogy felejtetted el tennenmagadat,
Jobb volna töltened az tennem kasodat.

BATTYÁNI
Nem tudja nyavalyás Bottyáni, hogy fázik,
Mert Körmönd várától hamar nap elválik,
Noha most szerencse neki hízelkedik,
Kivel nemsokára arcul csapdostatik.

ZRINI
Igyunk, jó vitézek, fejenként jól lakjunk,
Országunk javára asztaltúl vigyázzunk,
Illy nagy sellyegekkel ellenséggel víjunk,
Tyúkkal, malacokkal Csáktornyán harcoljunk.

KOLONICH
Bojtorján nem terem soha édes szőlőt,
Csipkefán sem láttunk jó ízű gyümölcsöt,
Farkast sem hallottunk, hogy megmarná kölykét,
Láttuk Kolonichnak már foga fejírét.

THURZÓ SZANISZLÓ
Ha minden elvesz is, vagyon reménségem,
Vigyáz énreám is szüntelen Istenem,
Vigasztal, bátorít, kétségben sem esem,
Hazámnak szolgálok, s vagyon reménségem.

THURZÓ KRISTÓF
Uram, Thurzó Kirstóf, micsoda az mise?
Mint mercuriommal megtöltött szelence,
Higgyed, hogy keserves leszen az gyümölcse,
Tudod-é, számodra gyúlt föl egy kemence.

THURZÓ MIKLÓS
Bajnócban veszteg tud Thurzó Miklós ülni,
Nem kívánkozik ő ország oltalmazni,
Az sáfránt Privigyén fel tudja gyűjteni,
Mikor ára leszen, el is tudja adni.

NÁDASDI TAMÁS
Ha szintén az halál árnyékában megyek,
Velem vagyon Isten, senkitől nem félök,
Tűzlang közepiben bátorsággal élök,
Mert Mennyből Istentől segedelmet vészek.

CZOBOR MIHÁLY
Kevés értékével hazájának szolgál,
Régi bujdosással mostan neki használ,
Nagyobb méltóságra nemsokára talál,
Mert hízelkedéssel kétfele nem sántál.

FORGÁCH ZSIGMOND
Én vagyok, magyarok, az pengő cimbalom,
Kassán most kedvemre tyúkkal, lúddal lakom,
Király képe vagyok, enyim az hatalom,
Leszálljon Nagy András, hagyom s parancsolom.

DÓCI ANDRÁS
Ó, átkozott konkoly az szép búza között,
Amaz sovány zab is, ládd-é, királlyá lött,
Hallom, hogy Dóci is nagy uraságot lölt,
Egynehány végvárat az Alföldön megvött.

BÁTHORI GÁBOR
Hallottam hírödet, jó Báthori Gábor,
Igen elvont téged Iffju Kata s az bor,
Fejed szégyent vallott Patakon az harckor,
Göncről is Kassára szaladtál éjfélkor.

RÁKÓCZI ZSIGMOND
Nincsen semmi közünk Rákóczi Zsigmondhoz,
Mert magát kötötte Erdély országához,
Honnét Barna Estván sok aranyat kihoz,
Udvara népének ott benn sok zsoldot oszt.

NYÁRI PÁL
Jaj, szegény Nyári Pál, nám, nemrégen megholt,
Halálának oka az konkoly király volt,
Ő is hazájának atyja vagy fia volt,
Egren és Váradon sok búsulása volt.

SZÉCHI GYÖRGY
Széchi György mit hallgat jó Balog várában?
Kár, hogy be nem mehet most Bécsben az frajban,
Volna még egy bajnak herceg udvarában,
Ki harcot kívánna monomachiában.

HOMONNAI BÁLINT
Nincsen drágább köztünk az egy igaz hitnél,
Ezmellett nincsen jobb az jó egyességnél,
Szelédséggel elegy tökélletességnél,
Vigyázás, józanság, tűrés, szenyvedésnél.

MÁGOCHI FERENC
Édes kis Mágóchim, mely nagy ember vagy te,
Hazád szolgálatját ne hadd, kérlek, félben,
Magyarország fia vagy, jusson eszedben,
Foglaljad magadat szent, jámbor életben.

HOMONNAI GYÖRGY
Ne hidd el magadat az te szépségedben,
Bátor alábbhadnál az pénzes misében,
Nem mondom, hogy élnél feslött erkölcsödben,
De hogy bálvánt tisztelsz, bánom én szívemben.

VARKUCH GYÖRGY
Hol amaz kabogyás naphesbeli Varkuch?
Ki mint sörtés marha förtőben hever s úsz,
Hallom, Szalontára igen jó kalaúz,
Nyomorult jobbágyon nagy sok adót von s húz.

RHÉDAI FERENC
Hazájának szolgál, tudjuk, jó Rhédai,
Most Váradon vagyon megérdemlött tiszti,
Ha Istentől hallgat, nagyobbra is viszi,
Ha pedig elhódol, megrontja és töri.

NÉMETI GERGELY
Az Tiszán túl lakik nagyságos Németi,
Jóllehet, Battyáni még most is neveti,
Hallom, hogy rézdobját mégis pengetteti,
Mikor étekfogó ebédét felviszi.

IMREFI JÁNOS
Csűr elől talállak, te Imrefi János,
Törüld meg az szemed, ne légy ilyen álmos,
Az velős konc nálad, hallom, igen hasznos,
Poroszka paripád vagyon egy jó hámos.

EPILOGUS
Hallom, hogy az hajdúk most feltámadtanak,
Az urak szívei most ekképpen állnak,
Nagy sokan alusznak, kevesen vigyáznak,
Némelyek féltökben csaknem meg is halnak.

Forrás: RMKT XVII, 1., kiad. Bisztray Gyula, Bp., Akadémiai, 1959; 94. sz. Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994. A verset Ács Pál tulajdonítja Rimay Jánosénak (Rimay mint Bolygó János, ItK, 1978, 1-15). A pasquillus politikai gúnyvers, melyet általában országgyűlések alkalmával írtak és terjesztettek. E szöveg egy jellegzetes válfaját képviseli, azt, amelyben az ország vezető politikusait jellemzi, gúnyolja egy politikai csoportosulás szempontjából. Mivel a vers szinte egyedül Illésházi Istvánról fest kedvező képet, az ő hívei között kell keresnünk a szerzőt. (Ez illik Rimayra.) A szerző érthető módon nem nevezi meg magát, hanem a szellemes Bolygó János álnév mögé rejtőzik. A szöveg használja Rimay nevezetes szelence - Velence rímét is. Igaz, máshol botrányosan gyenge rímei is vannak. A vers fennmaradt verziója talán Rimaytól független betoldásokat, kiegészítéseket is tartalmaz. A szöveget egyébként Szepsi Lackó Máté krónikája őrizte meg. A cím magyarul: "1608. január 21-én, Pozsonyban, a Forintos-háznak nevezett épületben írta Bolygó János". A pasquillus műfajának nevet adó Pasquino szoborról és Róma többi beszélő szobráról lásd a Virtual Rome összefoglalóját. A Spenót a paszkvillusról 1, 2. A műfajról egy wiki.