Illik énnekem, édes Istenem, dicsírnem nevedet!
Mert életemben sokképpen nekem jódot részeltetted,
Érdemem felett szent ismereted üdvösségem örök útjára
Belém szerkesztetted.

Gondod volt, Uram, születésemre, felnevelésemre,
Kísírtetektől, veszedelmektől való őrzésemre,
Esésem nem lött csonkult sértésemre, romladozásom történt
Sőt épülésemre.

Sok keserűség, gyakor betegség noha tántorgatott,
Vigasztalással, gyógyítgatással kezed támogatott,
Illetlenséggel, mértékletlenséggel, mint híg nádat az szélvész,
Ördög hajtogatott.

Meg is ragadott, bezárt lakatot reám nem vethetett,
És örök rabbá, amint akará, engem nem tehetett.
Kinek köszönjem? Csak neked, ki könnyen kiragadtál körmös kezéből,
S mentté tetted fejem.

Ezekről, Uram, ha minduntalan én jól gondolkodom,
Hálaadással, magasztalással én neked tartozom,
Ha ezt tágítom, kedvedet vadítom, s kárhozatra való bűnömmel
Magamot nagyítom.

Segíts hát, segíts, ösztönözz, ébríts magasztalásodra,
Én sok vétkemet s kegyességedet vessed mérő fontra,
Haragod hajol irgalmasságodra, s így hát engem vezethetsz
Te szent országodra.

Nem kételkedem, hitemet bennem csak ne kisebbítsed,
Ékes élettel, keresztyénséggel lelkemet szépítsed,
Szívemet, Uram, ne is keserítsed, s holtom után lelkemet
Mennyben telepítsed.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.
Madách Gáspál kezével a Rimay-Madách-kódexben.