Laus mediocritas

Senkit az pénz és kincs még boldoggá nem tött,
Könyves szemmel ételt sok fő király is ött,
Keserves nyögéssel sok fájdalmokot vött.

Nem mívelheti is pénz, kincs és méltóság,
Hogy ne bántson senkit semmi nyomorúság,
Sőt az arany közt jár sűrűbb szomorúság.

Szél öreg levegőt inkábblan hat, forgat,
Magas tornyokot is nagyobb veszély rokkant,
Mint hegyeket mennykő, hol magasbak, ott hat.

Az kicsiny éltet jól, ha vékonyszerű is,
Édes álmot nem bont félelem s nagy gond is,
Kívánság, tanítvány, mit mint végy el, vond is.

Az jó, szép, aranyas, dicsírt középséget
Valaki kaphatja, az él csendességet,
Józanon futván udvari irigységet.

Rossz szerencséjében ez jobbot vár s reménl,
Jó szerencséjében alázatosan él,
Alacsonyra esvén hamarban is felkél.

Magasra ne hágjon, ki nem tud röpülni,
Mert mikor az tetőn akarna leülni,
Kezd ág romlásával halálban merülni.

Isten adja az télt s az tél után nyarat,
Szükség után sok kéz bőségben is arat,
Gonoszul ha most van, így végig nem marad.

Ha víg elmével vagy, ne nyúlj gonddal ahhoz,
Jövendő nap s idő rád hogy mit szánt és hoz,
Víg nevetéseddel mérj mindent magadhoz.

Ezt igen meggondold, s higgyed is bizonyul,
Hogy semmi nincs minden felől jól s boldogul,
Sok kicsiny jól állhat, tíz-húsz nagy gonoszbul.

Móddal igazgassad szélhez vitorládot,
S amint az fú, te is ereszd úgy magadot,
Megvond, ha hatalma ládd, hogy elragadott.

Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.
A cím értelme: A középszer dicsérete.