Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Rimay János | Megkomponált verseskönyv |  

Christianae pietatis et almae fidei succinta commendatio

 

Nem lehet szebb dolog az keresztyénségnél,
Az Isten igéjén fundált igaz hitnél,
S az az mondás igaz lehet mindeneknél,
Hogy az igaz ember igaz hitiből él.

Az hit indít bennünk isteni szerelmet,
Szeretetből való szelíd engedelmet,
Igéjéhöz való fiúi félelmet
S jó cselekedetre való kész figyelmet.

Hittel követhetjük Isten akaratját,
Vévén igéjével ajánlott szent fiát,
Ki nélkül senkinek idvösséget nem ád,
Ahhoz való eszközt mert csak őbelé zárt.

Isten ajándéka, s Mennyből száll ez szép kincs,
Hol ez gyökeret vér, ott semmi kétség nincs,
Bár csak Ábrahámnak példájára tekints,
S hasznos magot onnan lelked kertében hints.

Nem rest az igaz hit és nem hivalkodik,
Az szeretet által épít s dolgolódik,
Az Úr szavátul ért, s azon forgolódik,
Távoztassa mivel igéje kotródik.

Sok szép ígéretit vizsgálja s szemléli,
Hív fogadásiban bizodalmát veti,
Kikben kétségekkel lelkét nem terheli,
De sőt reménségét ellenek neveli.

Hiszi bizonyos bűne bocsánatját,
Kit ingyen híveknek atya fiáért ád,
Tudja, hogy azoknak ördög s pokol nem árt,
Kiket Christus vére förödőjében márt.

E szép förödőben tisztul s mosakodik,
Vétkeinknek szennye mikor sokasodik,
Egyéb érdemmel is csak ebből rakodik,
Kivel dicsősségben lelke boldogodik.

Böcsületben légyen nálunk az igaz hit,
Kedvre Isten előtt mert minden csak ez vitt,
S enélkül felsége nem szeretett senkit,
Bizonyságul erre ha bévesszük szentit.

Zsidókhoz írt levél bévön megmutatja,
Mely gyümölcsös légyen az hit állapatja,
Aki nyereségül ezt Mennyből kaphatja,
Magát dicsősségben vele avathatja.

Méltó hát ez kincsért szívből törekednünk,
És egyebet érte mindent hátravetnünk,
Kiben naponként is úgy kell nevekednünk,
Hogy gyümölcsözhessék idvösséggel lelkünk.

Ezt az idvösséget Christusban lelhetjük,
Ha bizodalmunkot érdemében vetjük,
Lelki jutalmunkot tőle meríthetjük,
S élő kenyerünknek csak magát hihetjük.

Atyjával s lelkével övé az dicsőség,
Kegyelmességekben nincs s nem is lészen vég,
Ha vádol egyfelől minket rút szégyenség,
Biztasson másfelől benne ép reménség.

Így az igaz hittel jól kereskedhetünk,
S Istennek kedvével megékesedhetünk,
Áldást azok hellyett lelkünknek vehetünk,
S az veszedelmektől megmenekedhetünk.

 

 


Forrás: Rimay János Írásai, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.
A cím jelentése: A keresztyén kegyesség és a tiszta hit rövid ajánlása.