Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Rimay János | Megkomponált verseskönyv | |
Két rendbéli állapatos dolgok között forgunk kiváltképpen ez világi életünkben: Egyik rendbeliek azok, akik szívünket tágítják, vidámítják, másik rendbeliek, akik szorítják s hervasztják. Azokot azért az dolgokot, amelyek szívünk vidámításával kedvünket emelik s elménket gyönyörködtetik, jó szerencsétől s boldog állapattúl származtattaknak, amellyek penig kedvünk szomorításával szoktak gyakrabban reánk rohanni, gonosz szerencsétől folyamodtaknak szoktuk szónk járásában nevezni. Mind az két rendbéli dolgok mézes s mérges mi voltokkal számtalan ütközeteket, sok veszedelmeket szoktanak szegény lelkünknek terhelésére magokkal hozni, ha jó móddal s mértékletességgel nem tudjuk magunkot közöttök viselnünk és dühösségeket fegyverünkkel megelőznünk. Mert ki nem veheti eszében, vagy oly vakult ki lehet, hogy ne lássa, sőt ne tapasztalhassa is, az kedvemelő dolgok folyása melly nagy kevélységet, kényességét, nagy akarást, egyebeket mindeneket méltósággal fellyülhaladni való kívánást, bujálkodást, zabálódást etc, az kegyes és istenes életben való hátramaradással ez világhoz való ragaszkodást mely mesterséges kínyeztetéssel, elménk, szívünk édesgetésével tanácsunknak megszédítésével mint tudjon belénk oltani úgy, hogy ez világnál és az ő szeretetinéi semmi kedvesb s gyönyörűségesb kívánság ne férhessen is sehonnan hozzánk. így ád az dolgoknak első része szép simogatással s csiklandással mézes madzagot az szánkban. Az másik részéből penig az sok számtalan nyavalya, nyomorúság, háborúság, testi, lelki ínség mennyi fájdalmokot, bánatokot, szomorúságokot, keserűségeket, kétségbeneséseket, sápolódásokot, Isten ellen való zúgolódásokot s káromlásokot is mint szivárkoztasson s buzogtasson óránként fel bennünk, nem kell sok mutatás hozzá, ki-ki érezheti s tapasztalhatja magában is. Nagy mesterség, ép erősség és kész vitézség is kívántatik ez okáért, az jóságos cselekedetekből vont szép fegyverekkel, ez Grce és Sirena éneklése, Scilla és Charibdis habjai veszélye közzé szoríttatott és zárlatott életünkhöz, úgy mértékelvén ez életünk ellenkező két állapatjának való jó mértékében magunkot, hogy az tekintető édes dolgokkal is felettébb ne emeltessünk, s az keservesekkel is meg ne epedtessünk, amaz intésecske szerint: Si Fortuna sonat, caveto tolli, Summa szerint, az szent Jób patriarcha bizonyításával, merő vitézség s harc lévén ez életünk, ellene való harcolásunkot jó bajviadallal ez világnak szeretetitől való megvonásával s az virtusoknak, azaz jóságos cselekedeteknek hozzánk való foglalásával vihetjük többire véghez, jelesül abban a vitézkedésben az Christus keresztviselése mellett minden akadályokban és bánátinkban, vigasztalással véget vetendő eljöveteléiglen az ő örvendetes igájához és ránk köszönt pohara italához szoktatjuk és szabjuk magunkot, így énekelvén ezekről való elmélkedéssel magunkban: Nótája: Eredj, édes győrőm Vitézség embernek föld felett élete, Nincs itt semmi java embernek, ezt érts meg, Ez ez világ rakva ámító méreggel, Higgyed, hogy óva kell asztalánál lenned, Mert ha ez az Circe egyszer megrészegít, Ulysses szolgái, tudhadd, mint járának, Mi is Ulyssesnek példáját kövessük, Idvösségre lelkét, hidd meg, az tarthatja, Ő szép mézes java tessék egyebeknek, Igát, keresztet is rendelt pohár mellé, Tetszik is hát nekünk ő harcos zászlója, Kicsiny, rongyos sereg, utált vagy, de ne féll, Elérkezik Christus ő dicsősségében,
|