Első ének következik

Nótája: Gondviselő Isten &c.

Fényes dicsőségben lakozó szent Isten,
Az te országodban éjjel soha nincsen,
Sem hold, sem napvilág ott köllésben nincsen.

Rettenetös fölség mert vagy hatalmadban,
Magadtul fényesség van csak országodban,
Ott való boldogság nem lehet itt megtudásban.

Angyalok serege ott teneked szolgál,
Boldogult sok lélek es mind előtted áll,
Szünetlen csak mondván: Szent vagy, és áldassál.

Nálad es hatalom oly, hogy mindenütt vagy,
Az földön mindenkor s mennyben egyszersmind vagy,
Egeknél, mélységnél s tovább hathatóbb vagy.

Cílját hatalmadnak soha nem érhetni,
Helben semmiképpen benn nem rekeszthetni,
S viszont, helbűl soha kinn téged nem hagyhatni.

Ingyen hűtlen szűtül, de csak hogy messzi vagy,
S holott kegyelmeddel azkiktűl távul vagy,
Te büntetésedvel azokhoz még közel vagy.

Semmi titok nincsen, azkiket jól nem látsz,
Undok bűneinkre szömeidvel vigyázsz,
Oh, mely tűrhető vagy, hogy megis mink azon vársz.

Csuda jóvoltodnak mert nincs soha vége,
Irgalmasságodnak, s nem lehet mértéke
Te akaratodnak, s nincs senki ellenzője.

Vajon s mely hütötlen szívű hát, ki gondolja,
Ily megmérhetetlen teremptés közt mondja:
Micsoda az ember: Isten nem mind láthatja.

Sőt, te istenséged minek az alétja,
Bölcs teremptésidet, lám, előtte látja,
És sok szép csudáid óránként tapasztalja.

Világon valami állat láttathatik,
Isteni hatalmad mindenben tündöklik,
Mint csak szömönk, fülönk, szónkban is megtetszik.

Azért méltán neved neked: örök Isten,
Seregeknek Ura s mindenható Isten,
Az Szentháromságban három szömély egy Isten.

Tégöd azért vallván ily hatalmas úrnak
Királyok s császárok uraknak urának,
Vég és kezdet nékül való hatalmasságnak.

Hallgasd meg kérésem, s végy be kegyelmedben,
Te nagy büntetésed csöndeszétsd testemben,
Nyomorgásim helyett adj örömöt szívemben!

Az te szent Fiadért ne többétsd ostorod,
Szent ígéretedért elégeld haragod
Rajtam és sok próbád, végezd el csapásod.

Jeles, igaz hitvel mert csak benned bízom,
Kővöled senkihez es nem támaszkodom,
Mindenben Christusért, lám, hozzád csak folyamom.

Lám, mert senkit tűled soha el nem hántál,
Benned bízóidhoz segétségvel voltál,
Szükségök idején s örömöt te nújtottál.

Sőt fogadásod is, Uram, lám, azt tartja,
Hogy az megtérőkhöz léssz kegyelmes atya,
Rájok szánt haragot fölséged elfordétja.

Mostan látván azért az én nagy szökségem,
És hogy benned vagyon hütöm s reménségem,
Törüld el siralmát szömömnek, én Istenem!

Anyaszentegyházad közt hogy egy láttassam,
Kerti karójának egyik találtassam,
S útfelen gyámolul magamat támaszthassam.

Nyavalyás árváid és hogy táplálhassam,
Juhaid pásztorit s én ótalmazhassam,
Neked fogadásim es híven megadhassam.

Uram, add meglátnom árva társomat is,
Vele barátimat, szegén hazámat is,
Elégeld meg, kérlek, sok nyomorgásomat is!

Sőt ezen is utol kéröm fölségedet:
Én szegén hazámban vedd hozzád lölkömet,
Az pogányok között ne messed el éltemet!

Seregek Urának egy bűnös szolgája,
Az Jézus Krisztusnak gyarló, szegén rabja,
Szentlélek Istennek írá ezt egy árvája,
Messze napkeletre, Törökország torkában.

Finis

Forrás: facsimile
A versfőkben: FRANCISCVS WATHAJ (LS) MANUS (S)