Ez az érdekes kép az Occasio (Alkalom) allegorikus figuráját ábrázolja. A képet jobban megértjük, ha ismerjük a Carmina Burana c. középkori vágáns dalgyűjtemény népszerű "Fortune plango vulnera..." kezdetű énekét: "Verum est, quod legitur, / fronte capillata, / sed plerumque sequitur /Occasio calvata." Vagyis: Igaz, amit olvashatunk, hogy elöl hosszú a haja (Fortunának), azonban amikor meg akarod ragadni, gyakran (kiderül, hogy) kopasz. A modás eredetileg a Dicta Catonis (Cato mondásai) című antik szentenciagyűjteményből származik (Rem, tibi quam noris aptam, dimittere noli: / Fronte capillata, post est Occasio calva, 2.26) Mivel a Catonak tulajdonított distichonok évszázadokon át a kisiskolások első memoriter szövege volt, Wathay akár a soproni scholából is emlékezhetett a versikére. Az Occasio kezében borotva van -- nyilván ezzel borotválja le hátül az üstökét. A szárnyas bokák és a kerék arra utalnak, hogy az Alkalmatosság atribútumai összekeveredtek a Fortunáéval, hiszen az ikonográfiai hagyományban rendszerint a szárnyas Szerencse áll forgó keréken vagy golyón.
|
Wathay egyik lehetséges mintája: Horatij Carpani ... Commentaria absolutissima in alteram iuris municipalis partem, quae nouissima dicitur ... - Francoforti, sumptibus Nicolai Bassaei, 1600. Megegyezik a motto, a kerék, a szárnyas boka, a "ruházat", a borotva. |
A szalag felirata: O HOMO MEMENTO QVOD PVLVIS ES ET IN PVLVEREM REVERTIS. Az Ószövetségre (Porból vagy és porrá leszel, Gen 3.1) visszavezethető mottó kis változtatással számos egykorú szentenciagyűjteményben megtalálható. |
Ez a 17. századi Memento nem a közvetlen előkép, hanem csak az ábrázolás típusát szemlélteti. |
Vízfestékkel színezett utolsó itélet tollrajz. A szalagon: SURGITE MORTVI ET VENITE AD IVDICIVM (Támadjatok fel, halottak, és jöjjetek az Ítéletre). A Szent Jeromos Újszövetség kommentárjaira visszavezethető (Super Mattheum) mondás gyakran fordul elő az Utolsó ítéletet ábrázoló képek felirataként. |
Dürer közismert Utolsó ítélet fametszete (A kisebbik Passió 35. lapj) volt nyilvánvalóan Wathay festményének az előképe. Minden bizonnyal valamely 16. századi német kiadású illusztrált Bibliából vette a mintát. Érdekes, hogy az Úr két oldalán térdeplő alakokat elhagyta, az égi szférát pedig sűrű fekete felhőkkel választotta el a földi jelenettől. |