Kilencedik ének

Nótája: Ez  széles világon

Ázsiának földe, eluntalak nézni, Európábul szömlélni,
Mivel megtiltatott énnekem tebenned, mint akarnám, úgy járni,
De mint madárkának, résén kalikának, bánom, kell úgy rád nézni.

Látom, hogy vagy ékös, heggyel, völggyel díszös, hol lehet örvendetesb,
Tudom, hogy még beljebb ennél is vagy kedvesb s lakóknak édösségösb,
De Pannoniának földe nekem hasznosb, volna még békességösb.

Olympus hegyei magasan kékellni tűlem távul láttattok,
És Bithyniának bojtos ciprusfái dicséretre jók vattok,
De körösztyéneknek vagy sok hajat hoztok, vagy fejet kopaszt hattok.

Tenger tiszta vize, szép igyenessége s rajta hajók szépsége,
Fölvont vitorlákon széltül sebessége, örvendetös menése,
De az Duna vize volna, szőkesége szívem jobb kedvessége.

Ázsia naranccsal, szép öreg citrommal, béves pomagranával,
Tengeri halakval, aranyszűnő borval, bévelkedik sok jókkal,
De magyarországi szép piros almákval, tartnám én fejér borval.

Az disznóhalakat, ugyan sok százakat, seregben úszásokat
Az tengerben látom gyakran játszásokat, vízszint ugrálásokat,
De jó pozsárokat s dunai halakat, inkább látnám vizákat.

Európábul látom, elhiggyed, barátom, Ázsiában juh s barom
Jár és legeltetik, ki szánt s kaszálódik, ezt igazán írhatom,
De eluntam néznöm, eztet is szemlélnöm, mert más én gondolatom.

Jó Ázsia földe s Európának vége, mivel megdicsérjelek?
Holott tejjel s mézzel folysz, és nagy bőséggel, Canaán földhöz ítéllek,
De adnája Isten, véled elégedvén, többé már ne néznélek.

Hanem Tráciának átjütt határinak útát visszamehetném,
És Bolgárországnak s Hemus havasának sziklás hegyeit nézhetném,
Rodope hegyének, útát mély völgyének hazafelé szökögném.

Mert nincsen itt módjok, semmi víg italjok, töröknek hegedűjök,
Kit szép citerával s gyönge virginával ők megpöndétetnének,
Hosszú palotában egymást űző táncban ők semmit gyönyörködnek.

Házokban sem padjok, sem nincsen asztalok, sem aranyas pohárok,
De szintén olyanok, mint oktalan állatok, azért méltán pogányok,
Nem kellne szokások nekem, sem országok, mert Isten nincsen nálok.

Sem nincs szép múlatság, istenes vígasság nálok, csak van bujaság,
Paráznaság, rútság nálok mind szabadság, azkit kedvel ifjúság,
Isten, ez cethallal okádtass ki, kérlek, innend, ki vagy igazság.

Ti, kik Európának, világ harmadának csaknem közepin vadtok,
Én penig az végben, és níha éhezvén, köszöntvén tűlem vadtok,
Pohártok töltetvén, segétségtek az levén, egyet értem igyatok.

Sok szép nemösasszony, ifjú s mind vénasszony, írok sok köszönetöt,
Kikben mind méz s méreg, öröm, keserűség világon helyheztetött,
Isten megengedje, kedvetek se szegje, soká legyen éltetök.

Oh, jó Magyarország s édös társaság, vajjon s mikor láthatlak,
Kit jó szabadságért s egy szegín árvájáért bizony igen óhajtlak,
Ki azért vagy nehéz, s életem végezés, hogy hírrel sem hallhatlak.

Isten, ki vagy szentség, légy innent kimentség, és énnekem segétség,
Bennem fölgyűlt kis szöszt meg ne hadd aludni, ki vagy egy, örök fölség,
Kiért tégöd dicsérvén, tenéked – mondhassam – legyen örök dicsőség.

Ezt jó Hagymássynak, írá az Kristófnak, kit hívnak Wathaynak,
Régi barátságért megmutatván, küldé jelét akaratjának,
Tudván természetit ember szólásának, mondja érte Balázsnak,
De csak egészségben s legyen békességben, mondják őt Salamonnak.

Finis 9. Octobris A. 1[...]

Forrás: facsimile, a dátumból az év hiányzik
A vers az elején tartománydicsérők retorikai modelljét követi. Törkország dicsérete (laus) után Magyarország védelme (defensio) következik, majd a török földről szóló beszéd laudatióból vituperatióba (gáncs) vált át. A végén a barátokhoz intézet invocatiót és salutatiót helyez el.