[Második ének]

Nótája: Az vitézek kardjainak

Elindulván, nékin mondám:
Isten hozzád, édös gazdám,
Megbocsáss, én ...................,
Mert nagy útnak magam adám.

Fogadj Isten, az jó tartást
S egyetemben az jó szállást,
Adja Isten, hamar egymást
Együtt lássuk, s megvigadást.

Ne bánkódjál azért semmit,
És ne szomorkodjál ennyit,
Felejts el szíved bánatit,
Lám, anyád is most veled itt.

Légy azért jó egészségben,
S éllj sokáig békességben,
Légy itthon jó gondviselésben,
Azmíg leszek megtérésben.

Sőt ezt mondván nem tudtam volt,
Hátam mögött hát ott áll volt,
Az Szerencse ott hallgat volt,
S hahotálván ezt mondja volt:

Bátya, bizony csak héában
Vagy azt most te biztatásban,
Mert nem lesz az mostanában,
Gazdád látod emez házban.

Jer előbb csak, megmutatom,
Felőled mi akaratom,
Sok véred még előbb ontom,
Szíved bánatban juttatom.

Sok lánc s lakat rajtad nyílik,
Kalodázás béven esik,
Éhség, nyomorgás érkeszik,
Vereség is megtörténik.

Büdös tömlöc előbb szobád,
Lesz sötét ház te palotád,
S Törökország addig hazád
Lesz, míg látod ezt az gazdád.

S nyomorgás itt kezdetet ád.

Finis

Forrás: facsimile