XVI: ének

Notája: Asiaának földe etc.

Áldott filemile, ily nagy énekelve
      hogyhogy jutál mást ide?
Holott, lám, hazámban harmad Szent György hóban
      valál, s mi hoza ide?
S ott szólván kertemben, rúzsaágak közben,
      ki az, ki külde ide?

Ily nagy messze földre s tengernek szélire
      hogy tudtál ide jűni?
S csudálom, látván, víg vagy az fák ágán,
      s kedved van énekelni,
S nem penig fogságban, mint engöm, sok láncban
      hoztak, s győztél röpülni.

S talánd csak ez órán, emez ciprus ágán
      kezded el énekedet,
Mert mind azúta is nem hallottam szód is,
      sem láttam szömélyedet,
Miúta hazámtúl, elváltam vígságtúl,
      s most indétád szívemet.

Azért, hogyha te vagy, s értem fáradva vagy,
      nagy munkádat köszönöm,
Jóakaratodat, vigasztalásodat
      elég jó néven veszöm,
De az te jüttödön, hangas éneködön
      nincsen  semmi örömöm.

Mert feledtem vala, s most vetettem vala
      szívembűl bánatimat,
Én édes hazámat, jó szabadságomat
      és szerelmes árvámat,
De meg fölfordétád, s újobban indétád
      szóddal  régi nagy búmat.

Mert eszembe juta szódrúl házam tája,
      ott való éneklésed,
Szép piros hajnalban, nyugodván ágyamban,
      hallik vala zöngésed,
Én ablakom alatt, mint ez torony alatt,
      így vala föcsögésed.

És miként te mostan röpdecsölsz az fákon,
      valék én is ily kedvvel,
S én kedves társommal kedvemre egymással
      járok vala; örömmel,
Hegedű zöngésvel, mint szód, ily énekvel,
      élek vala víg szívvel.

De íme, most látod, s mindennek mondhatod,
      hol vagyon nyomorgásom,
S nagy vasrudak által, erős ablak által
      vagyon véled szólásom;
Ez magas toronyban, erős  sötét házban
      csak ez ablak világom.

Azért, jó madárka, menjél inkább haza,
      mert nem jó, hidd,  itt lakni,
És ha Isten adja, fejem szabadétja,
      meg akarom hálálni
Értem fáradságod, s te jóakaratod
      otthon jobban köszönni.

Azvagy talánd inkább itt való vagy, nyilván,
      s nem onnand hazól jüttél,
De csak én szömömnek, tetszik bús szívemnek,
      hogy kertemből röpöltél,
Holott szód szintén oly, s harsányságod is oly,
      s nem itt valónak tetszel.

Lám, mert az emberök s asszonyok, gyermekök
      ide nem ugyan szólnak,
Mint az én földemben, különb öltözetben,
      más erkölcsben is vadnak,
Halak, sok gyümölcsfák nem olyak, nagy sokak,
      tók is nagyobban vadnak.

Ám-e, de nézhetsz-e s inkább tekénthetsz-e
      bizony: én megcsalattam,
Mert mind ez világban egy szólástok vagyon
      néktek, s azt én nem tudtam,
Úristen, oh, bizony nagy búmban és ihon
      talánd megbolondultam.

Forrás: facsimile