 A címlapmetszet |
 A címlap |
DEDICALOM
EZT AZ MUNKAMAT
Magyar nemességnek, adja Isten hogy véremet utolsó csöppig hasznossan néki dedicálhassam.
AZ OLVASÓNAK.
Homerus 100 esztendővel az trójai veszedelem után írta historiáját; énnékem is 100 esztendővel azután történt írnom szigeti veszedelmet. Virgilius 10 esztendeig írta Aeneidost; énnékem penig egy esztendőben, sőt egy télben történt véghezvinnem munkámat. Egyikhez is nem hasomlítom pennámat; de avval ő előttök kérkedhetem, hogy az én professióm avagy mesterségem nem az Poesis, hanem nagyob s jobb országunk szolgálatjára annál: azkit írtam, múlatságért írtam, semmi jutalmot nem várok érette. Őnekik más gondjok nem volt; nékem ez legutólsó volt. Írtam, azmint tudtam, noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az Holdban mind az Napban, kit mi eclipsisnek hívunk. Ha azt mondják: saepe & magnus dormitat Homerus [néha a nagy Homérosz is szundikál; Horat, Ars poetica, 359.], bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat, igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdőm nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek. És ha ugyan corrigálnám is, úgy sem volna in perfectione, quia nihil perfectum sub Sole, nam nec chorda sonum dat, quem vult manus & mens. [...tökéletes, mert semmi sem tökéletes a Nap alatt, hiszen a húr sem adja azt a hangot, melyet a kéz és az elme akar; Horat. Epist. 2, 3, 348.] Fabulákkal kevertem az historiát; de úgy tanultam mind Homerustul mind Virgiliustul; azki azokat olvasta megesmerheti egyiket az másiktul. Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam úgy, osztán szegény az magyar nyelv: azki historiát ír, elhiszi szómat.
Zrini Miklós kezének tulajdonítottam szultán Szulimán halálát: horvát és olasz cronikábul tanultam, az törökök magok isíigy beszéllik és vallják. Hogy Istvánfi, és Sambucus másképpen irja, oka az, hogy nem úgy nézték az magános való dolgoknak keresését, mint az országos dolognak historiafolyását: akármint volt, ott veszet Szulimán császár, az bizonyos. Írtam szerelemrül is, de csendessen, nem tagadhatom, hogy olykor az is nem bántott, osztán nem egyenetlen az szerelem vitézséggel, abbul az versbűl tanúltam:
In galea Martis nidum fecêre columbæ,
Apparet Marti quamsit amica Venus.
[Mars sisakjában költenek a galambok,
Megmutatva, mennyire szereti Vénusz Marsot,
Petronius, Frag, 36.]
Isten velünk.
GROFF ZRINI MIKLÓS.