Epigrammata

ATILLA

1.
Isten haragjának én szelleti voltam,
Mikor ez világot fegyverrel nyargaltam,
Vércatharaktákat karddal árosztottam,
És mint egy villámás földet megfutottam.

2.
Én vagyok magyarnak legelső királya,
Utolsó világrészrül én kihozója,
Én lehetek tehát magyarnak példája
Hírét s birodalmát hogy nyújtsa szablyája.

Buda

Mely rosszul alkhatnak egy királyi székben
Méltóság és egy ész, azmely engedetlen,
Rólam, és Remusrul példát vehet minden
Vesztő, mert nem fértem az bátyám székiben.

Szigeti Zrini Miklos

Mint Hector Troiának,
Úgy én Szigetvárnak
Erős őörzője voltam.
Mutattam pogánynak,
Hogy nagy Jehovának
Kedves szolgája voltam,
És előbb éltemet,
Hogysem hűvségemet
Testembül kibocsáttam.

Deli Vid, Sarkovich.

Én is nem keveset
Tettem, hogy elesett
Világrontó pogány eb,
Nagy csorbát csináltam
Az Ottoman holdban,
Nem lesz immár serényebb,
Uramért, hazámért,
Nagy Isten fiáért,
Életem volt legkisebb.

Radivoi és Iuranich Vajdák

Mi boldogok voltunk,
Együtt éltünk, holtunk,
Most Istennél van lelkünk;
Az nagy Zrini mellett,
Hírünk kerekedett,
Érte halált szenvedtünk;
De nem volt heába,
Mert jó unokája
Örökössé tett bennünk.

Farkasich Péter.

Csak alig mutatott
S mindjárt visszarántott,
Kegyetlen fátum engem,
Jó Uram siratott
S fia rólam írt jót,
Helyén vagyon hát hírem:
Nem adatott minden
Mindennek éltében,
Isten kedve úgy légyen.