[Fegyvert s bátor szívet...]

1.   Fegyvert s bátor szívet kell annak szerezni,
      Az ki hazájáért kész harcot próbálni,
      Élet s halál között szerencsét keresni,
      Kard, sűrű lövés közt nem kell semmit félni.

2.   Világ előtt szégyen hazánk pusztulása,
      Minden csata nélkül magyarnak romlása;
      Nagyhírű nemzetnek prédára hullása,
      Török dandároknak könnyen kóborlása.

3.   Kevés békességhez, mellyel csak hiteget
      A török bennünket, s magához édesget,
      Ne bízzunk: mert mutat romlandó üveget,
      Vagy édes méz alatt nyújt keserű mérget.

4.   Zászlód alá, hazám, kérd, jöjjön magyar Márs,
      Pusztító had ellen ki légyen veled társ;
      Mert már hónyod alatt alig maradt az Ars, -
      Félek rajta, hogy te öved ne légyen hárs!

5.   Szállj ki hát álmodból, még pihenést vehetsz,
      Fogj fegyvert markodba, szabadulást nyerhetsz,
      És bánatos ködből majd örömre mehetsz -
      Feltött szándékodban kívánt véget érhetsz.

6.   Imhol sok bestia ellened kardot vont, -
      De ha serénységed tunyaságot elront:
      Sok zászlós kópiát holdjával öszveront,
      Rendelt csoportokat szaggatva széjjelbont.

7.   Virtus még közülünk szintén ki nem szakadt,
      Noha sok muszurmány bátorságra fakadt:
      Sokszor magyar miatt török hold megapadt -
      Most is éles kardunk hüvelyben nem ragadt!

8.   Zászlós magyar vitéz tőlünk ily jót kíván,
      Induljunk meg immár kedves hazánk kárán;
      Ne hagyjunk töltözni pogányt magunk javán,
      Példát kész mutatni egy vitéz magyar bán.

9.   Ha magyar kard pogány karddal öszvecserdül, -
      Jól fordul az kocka: szerencsénk is perdül;
      Bánatban bús elménk örömre fölzendül,
      Vitézségünk miatt pogány füle csendül.

10. Így jön meg hazánknak régi szabadsága,
      Bánat, siralomnak öröm lesz váltsága,
      Elpusztult földünknek lehet orvossága -
      Igaz magyarságnak csak ez kívánsága!

Forrása: RMKT 17, 10, 1981
Ez az 1663 augusztusában–szeptemberében keletkezett vers a Zrinyi Miklós Áfiumának gondolatait népszerűsítő, „Arma paret…” kezdetű latin epigramma magyar parafrázisa. Az Áfium kéziratos másolataihoz csatolva terjedt; tartalmazza a Forgách Simon-féle 1705-ös, kolozsvári első kiadás is. Minden bizonnyal Zrinyi krnyezetében keletkezett; egyesek Gyöngyösi István művének tartják.
SzakirodalomLásd: Kovács Sándor Iván, Gyöngyösi István Kemény-eposzának Zrínyi-imitációi, It 1990, 389-414.