FESZÜLETRE

1.
Sírtál már eleget lám Ariannáért,
Fogyattad könyvedet csak egy violáért,
Csak meg nem változtál, mint Biblis, semmiért,
Édes Musám, fűért, s rothandó eszközért.

2.
Hídd ki most magadbul könyvedet nagy okért,
Árassz cataractát szemedbül meltóért,
Azért, ki köreösztfán függött bűneidért,
Azki istened volt, megholt váltsagodért.

3.
Hogy nézhetsz emberre, ember teremtője,
Így téged megcsúfolt ő hitetlensége,
Annyi sok vett jókért, mint tenger fövenye,
Mint latrot, mint tolvajt feszíte körösztre.

4.
Onnan is mutattad, igaz juhász voltál,
Veszett nyájod után magasrul vigyáztál,
Atyádnak vétkekért sokat imadkoztál,
És elfelejtkezni vétkünkrül akartál.

5.
Virágzott tested is halálos sebektül,
Ázott az szemed is igen bőv könyvektül,
Szájad megkeserült az mérges ecettül
Bajt víttál, harcoltál halállal vitézül.

6.
Vitézek Istene, te függsz az körösztfán,
Ki győzedelmes vagy, s ezer sereged van.
Hun karod, fegyvered, hun vitézséged van,
Hun van angyali kar, hun istenséged van?

7.
Hej, mert te ezeket mind fottig letetted,
Égi hatalmadat, nagy istenségedet,
Az emberi testet magadra fölvetted
Azért, hogy hullathasd érettünk véredet.

8.
Azért, hogy Poklokban láttad merültünk volt,
Azért, hogy mi lölkünk örökségre megholt;
Szálottál le égbül, azhun lakásod volt,
Függöttél körösztfán, azkin tested meg holt.

9.
O, te nagy Jehova, kegyelem forrása,
Kegyelmes Eloim, nagy Istennek fia,
Seregek Istene, zsidóknak kirallya,
Alfa és Omega és jók bizodalma!

10.
Látod, mi érdemünk, mint küvön hangyanyom,
Sok bűnünk peniglen, mint levél az fákon,
Mint örvény tengeren és fövény az parton,
És mennyi madár jár levegőben szárnyon.

11.
De mindezeknél is nagyobb te kegyelmed,
Annak vége nincsen, s azért bízunk benned.
Mi hasznod féreggel neked törvényközned,
Hatalmot mutatnod, és ránk fegyverkezned?

12.
Száraz polyva ellen, azkit szél elhordoz,
Mutatod erődet, ha ránk haragot hozsz;
Nem illik az harag, Uram, irgalmadhoz,
Nagyobb dücsőséget bennek kegyelem hoz.

13.
Uram, nem miértünk, sem mi érdemünkért,
Hanem kegyelmezz meg magad irgalmáért!
Ne legyen heában, hogy fiad ontott vért,
Körösztfán miértünk, az mi váltságunkért.