Nyelvtan

Névszóragozás

(1) visszaható névmás S és P/3                                                             ’saját magát’

Megjegyzés: a szókezdõ két hangot (˜a-) gyakran összevonják, és a rövidebb aØtÒn, aØtoà stb. alakokat használják.

(2) s-tövû melléknevek*

szótõ: ¢teles-                                                                            ’fejletlen’

*Vö. Névszóragozás 6.(2).

**A pluralis nominativus hasonlóságára.

(3) r–tövûek

            (a) tÕ pàr

szótõ: pur-    ’tûz’         ’õrtûzek’

A pàr többes számban az o-tövûek szerint ragozódik, és jelentése is megváltozik: ’õrtüzek’-et jelent.

(b) három tõhangzóváltó fõnév: a m»thr ’anya’, pat»r ’apa’ és a gast»r ’gyomor’, melyek a qug£thr-hez hasonlóan ragozódnak.

szótõ: mhthr-, mhter-, mhtr-      pathr-, pater-, patr-                   gasthr-, gaster-, gastr-

(4) eŒj, m…a, ›n ’egy’ és az oÙde…j, oÙdem…a, oÙdšn ’senki’ ragozása

tõ: ˜n- ill. mia-

Igeragozás

(1) a gyenge aoristos cselekvõ infinitivusa

képzése: aoristos-tõ + -sai

igetõ: a„th- ®  a„tÁsai

(2) participium futurum

képzés: futurum-tõ  +  s    +  -wn  -ousa  -on

igetõ:  poih-   ®   poi»swn  poi»sousa  poiÁson

használata: participium coniunctumos szerkezetekben az utóidejûség mellett célhatározás kifejezésére is:

”Apeimi Ûdwr aÙtù o‡swn.

Elmegyek, hogy vizet hozzak neki.

(3) T-tõvû  (t, d, q) igék hangváltozásai aoristosban

(a) ™-peiq- +  -qh   ®   ™pe…sqh

Magyarázat: ha a T-tõvû  (t, d, q) igékhez T-hanggal (t, d, q) kezdõdõ végzõdés járul, a T-tõ s-vá hasonul el:  t- +  t-  ®  st-

               q- +  q-  ®  sq-.

 (b) ¢nakomid- + -sai ®  ¢nakom…sai

     ¢nakomid- + -saj ®  ¢pokom…saj

Magyarázat: ha a T-tõvû  (t, d, q) igékhez s-val  kezdõdõ végzõdés járul, a T nyomtalanul hang

kiesik:  d-  +  s  ®  s (ugyanígy od-sqa ® osqa).

(4) a mi-végû igék

Az eddig tanult igék, akármilyen volt is az ige- és imperfectum-tövük, ragozás szempontjából valamennyien az w-végûek csoportjába tartoztak, vagyis praesens imp. S/1. személyben w-ra végzõdtek.

A görög igéknek egy jóval kisebb, de a legalapvetõbb szókincshez tartozó csoportjában ugyanez az alak -mi-re végzõdik, mint például a fhm… vagy t…qhmi, és e végzõdés alapján mi-végûeknek nevezik õket. Az w-végûek és a mi-végûek azonban másutt is különböznek egymástól, éspedig alapvetõen három igeidõ:

a praesens imperfectum (activum és medio-passivum)

a praeteritum imperfectum (activum és medio-passivum) és

az aoristos (activum és medium) ragozásában.

A különbségek abból adódnak, hogy a mi-végûek esetében

az úgynevezett eredeti személyragok kevesebb hangváltozáson estek át,

és közvetlenül járulnak az igetövekhez.

(a) Mik az eredeti személyragok? Jelen idõben így néznek ki (a múlt idejûekrõl késõbb lesz szó):

Ezeknek az eredeti ragoknak egy részét már ismerjük; azokat, amelyek az w–végûeknél is változatlanul megõrzõdtek a végzõdésekben. A mi-végûek azonban náluk erõsebben tartották meg az eredeti formákat, ez jól megfigyelhetõ, ha a t…qhmi praesens imperfectum aktív alakjait szembeállítjuk az w-végûek végzõdéseivel:

(b) aktív praesens imperfectum

imperfectum-tõ: tiqh-, tiqe-                    ’teszek’

Magyarázatok:

a S/1 eredeti -mi ragja

az w-végûeknél teljesen lekopott (az w végzõdés egy eredetileg az ige tövéhez tartozó hangból fejlõdött ki): például: keleÚ-w.

míg a mi-végûeknél változatlanul megmaradt, például: t…qh-mi.

S/2-ben az eredeti -si rag i-je mindkét csoportban lekopott, de

az w-végûeknél – az eredetileg szintén az igetövéhez tartozó –  kötõhangzókkal olvadt össze eij-szé: keleÚ-ei-j,

a mi-végûeknél közvetlenül járul az ige tövéhez: t…qh-j.

S/3-ban az eredeti -ti rag t-ja

az w-végûeknél kiesett, a megmaradt i pedig az elõbb említett e kötõhangzóval olvadt össze ei-jé: keleÚ-e-i,

míg a mi-végûeknél a ti szótag si-vé gyengült, és megint csak közvetlenül járul a tõhöz: t…qh-si.

P/1-ben és 2-ben az eredeti -men és -te nem változott meg egyik csoportban sem,

                de az w-végûeknél o illetve e kötõhangzóval járul a ragozási tõhöz: keleÚ-o-men illetve keleÚ-e-te,

                míg a mi-végûeknél kötõhangzó nélkül kapcsolódik a tõhöz: t…qe-men illetve t…qe-te.

A Pl/3-ban az eredeti -nti

            az w-végûeknél a kötõhangzós -onti-bõl változott -ousi-vá (a nt pótlónyújtásos kiesésével): keleÚ-ousi(n),

                a mi-végûeknél pedig egy „szabálytalan” a került eléje (az aor. -san analógiájára), és ezt követõen az w-végûekéhez hasonló hangváltozás játszódott le: az -anti -asi-vá alakult: tiqš-asi(n).

A mi-végûeken belül külön csoportot képez négy, igen gyakran elõforduló ige, melyek mind a három igeidõben sajátos ragozási sorral rendelkeznek:

t…qhmi (tesz),

d…dwhmi (ad),

†hmi (küld, ereszt) és

†sthmi (áll, állít).

A t…qhmi mellett így fest a másik három ige praesens imperfectum activi indicativus-a:

imperfectum-tõ: didw-, dido-                       ’adok’

imperfectum-tõ: ƒh-, ƒe-                      ’küldök’

imperfectum-tõ: ƒsth-, ƒsta-                                ’állítok’

Megjegyzések.

1. E négy igének praesens imperfectum alakjaira az jellemzõ, hogy egyes számban a hosszú, többes számban rövid tövükhöz járulnak a ragok.

2. Imperfectum-tövük az igetõ reduplikációjával keletkezett: dw- → didw-, ¹- → ƒh-,

sth- → ƒsth-. A kettõzés az i segítségével történik, szemben a perfecta reduplicatio e hangjával.

(c) aktív aoristos

Ebben az igeidõben a végzõdések szintén kötõhangzó nélkül járulnak az igetõhöz, de egyes számban az eredetitõl sajátosan eltérõ alakok használatosak.

igetõ: qh-, qe-                                                          ’tettem’

igetõ: dw-, do-                                                         ’adtam’

igetõ: ¹-, ˜-                                                   ’küldtem’

Megjegyzések.

1. Az idetartozó négy ige aoristos activi alakjaira nemcsak az jellemzõ, hogy egyes számban a hosszú, többes számban a rövid mgh-s tõhöz járulnak a ragok, hanem az is, hogy az egyes számban a k hang fejezi ki az aoristos-t. Az w-végûek gyenge aoristosában megjelenõ s a mi-végûeknél egyáltalán nem jelenik meg, a gyenge aoristosra jellemzõ a kötõhangzó pedig csak egyes számban. A többes számban tehát sem s, sem a nincs, és a múlt idejû ragok közvetlenül kapcsolódnak az ige rövid mgh-s tövéhez.

2. A †sthmi aoristosa más séma szerint ragozódik; róla késõbb lesz szó.