Gyakorlatok

1. Olvasd és fordítsd!

(a) Fšr' ‡dw, t… kaˆ boÚletai.

Fšre nàn b£llwmen mÁla e„j t¾n q£lassan.

Rajta, küldjünk egy másik hírvivõt!

Fšre lšgwmšn ti kaˆ ¹me‹j.

Fšr' e‡pVj moi.

Fšr' ™nšgkw soi pšlekun.

Hadd tudjam meg (manq£nw) egyértelmûen!

Fšre d¾ ‡dwmen, t…nej oátoi e„s…n.

“Ora, m¾ tÕn Ôfqalmon fqe…rVj.

Vigyázz, ne nézz (blšpw e„j) a napba!

Poà nšmwmen t¦ boid…a;

T… pr£ttwmen; PÒteron mšnwmen ™n Í Frug…v À ™panercèmeqa e„j t¾n `Ell£da;

Mit mondjunk (epon) erre?

(b) OÙk ¨n boÚlointo tÕn pa‹da bl£ptein.

OÙk ¨n l£qoij toÝj qeoÝj bl£ptwn.

Kaˆ ¥llouj ¨n œcoien pšmyai.

PÒlla soi ¨n lšgein œcoimi.

Boulo…mhn ¨n t¾n dšspoinan „de‹n.

`O mn ·vd…wj ¨n toàto manq£noi, Ð d calepîj.

T…j ¨n prÕj qe¦n ¢gwn…zoito;

2. Az isteneknek tulajdonított halál nélküli élet fogalmában rejlõ paradoxon a Kr. e. 6. században élt Hérakleitoszt is foglalkoztatta:

¢q£natoi qnhto…, qnhtoˆ ¢q£natoi, zîntej tÕn ™ke…nwn q£naton, tÕn d ™ke…nwn b…on

teqneîtej.

A mondat értelmézését több nyelvi sajátosság is nehezíti. Az elsõ két tagmondatot (vagy csak szókapcsolatot?) két olyan szó alkotja, amely fõnév és melléknév egyaránt lehet, a két szó szófaji azonosításához és a köztük fennálló grammatikai viszony megállapításához szükséges névelõk viszont hiányoznak. Végül, a mondat második felében a szokásos nyelvhasználattól eltérõen tárgyas igeként szerepel az ’él’ illetve ’hal’ ige. Milyen értelemben lehet mégis élni a halált, és halni az életet? Kikrõl beszélhet a mondat, és mit állít róluk? Hasonlítsa össze válaszát Kirk-Raven: A preszókratikus filozófusok (Atlantisz ) c. könyv rövid elemzésével!

3.

Írja át a felirat szövegét!

Próbálja tagolni szavak és mondatok szerint!

Hányszor nem esik egybe a sorhatár szóhatárral?

Használ-e alulírt iótát a szöveg?

Mely szavak utalnak a kõbõl megmintázott alakra?

Ki vagy kik állították ezt az emléket?

Ezen a feliraton is olvasható számok, de most nem betûjellel, hanem teljes nevükön kiírva: mely számokról van szó? Mit mérnek?

A korábban olvasott záróformulák helyett ezúttal egy másik szerepel (a görög mellett latin megfogalmazásban is); kihez és milyen szándékkal fordul most a beszélõ?

A fej mellett két betû olvasható, ezek a latin D(is) és M(anibus) kezdõbetûknek felelnek meg (lásd az 1. olv. végén látható képet); hogyan lehet kiegészíteni a görög kezdõbetûket?