5. PARISZ ÍTÉLETE III.
&
PARIS (tÕ mÁlon par¦ toà qeoà lamb£nei)
Fšr' ‡dw t… kaˆ boÚletai. ››`H kal»,‹‹ fhs…n, ››labštw.‹‹ pîj oân dÚnamai ™gë qnhtÕj aÙtÕj kaˆ ¢gro‹koj ín dikast¾j genšsqai qšaj me…zonoj À kat¦ boukÒlon;t¦ g¦r toiaàta kr…nein ¢stikîn m©llon: tÕ d ™mÒn, aga mn a„gÕj Ðpotšra ¹ kall…wn kaˆ d£malin ¥llhj dam£lewj dik£zein. aátai d Ðmo…wj kala… e„sin, kaˆ Ólwj perikšcuta… moi ¹ eÙmorf…a aÙ-tîn kaˆ ¥cqomai, Óti m¾ kaˆ aÙtÕj ésper Ð ”Argoj ÓlJ blšpein dÚnamai tù sèmati. pîj oân oÙ calep¾ ¹ kr…sij;
ERMHS
OÙk oda: éra dš soi ½dh kr…nein.
PARIS
Peirîmeqa: ™ke‹no d prÒteron e„dšnai boÚlomai, pÒteron ™xarke‹ ™piskope‹n aÙt¦j æj œcousin, À kaˆ ¢podàsai de‹ prÕj t¾n ™xštasin;
ERMHS
Toàto mn toà dikastoà ™sti. prÒstatte ÓpV kaˆ qšleij.
PARIS
“OpV kaˆ qšlw; gumn¦j „de‹n boÚlomai.
ERMHS
'ApÒdute, ð aátai: sÝ d' ™piskÒpei: ™gë d ¢postršfomai.
Ñ
Igék, igenevek
¢podàsai „levetkőzni”
(fni igenév)
¢pÒdute „vetkőzzetek!”
¢postršfw elfordít (cselekvő),
elfordul (mediális)
¥cqomai bán, sajnál
blšpw néz
boÚlomai akar, kíván (deponens)*
de‹ < dšei kell
dÚnamai „képes vagyok”
e„dšnai „tudni” (fni igenév)
™xarke‹ < ™xarkšei elegendő
™piskopî
< ™piskopšw megfigyel, vizsgál
œcw + adverbium vhogy van
qšlw, ™qšlw akar
„de‹n „látni” (fni igenév)
labštw „kapja meg”
oda „tudom”; „ismerem”
peirîmai
< peir£omai megpróbál
perikšcutai + dat „eláraszt”, „lenyűgöz”
prost£ttw elrendel
skopî < skopšw figyel
fšr(e) ‡dw „hadd lám!”
ên, Ôntoj lévő, lévén (folyamatos
melléknévi igenév)
Főnevek
d£malij, dam£lewj, ¹ tehénüsző
™xštasij,
™xet£sewj, ¹ vizsgálat
qša, qšaj, ¹ látvány
kr…sij, kr…sewj, ¹ döntés, ítélet
sîma, sèmatoj, tÕ test
éra, éraj, ¹ idő, ideje
Melléknevek
¢gro‹koj (m, f),
¢gro‹kon (n) falusi, paraszt
¢stikÒj, ¢stik»,
¢stikÒn városi
gumnÒj, gumn»,
gumnÒn meztelen
qnhtÒj, qnht»,
qnhtÒn halandó
kall…wn, k£llion
(-…onoj) szebb
me…zwn (m, f), me‹zon
(n) -zonoj nagyobb, erősebb
Óloj, Ólh, Ólon teljes, egész
Névmások
¥lloj, ¥llh, ¥llo egyik, másik
™mÒj, ™m», ™mÒn az én ...m (birtokos nm és
birtokjel)
ÓpV ahogyan
ÐpÒteroj, Ðpotšra,
ÐpÒteron melyikük (függő kérdő nm)
toioàtoj, toiaÚth,
toioàto ilyen
Határozószók
m©llon inkább
Ólwj teljesen
Ðmo…wj hasonlóképpen
prÒteron előbb
Kötószók, elöljárószók, tagadószó
½ mint (középfok után)
kat£ + acc vknek való
mšn bizony, „azt, igen”
m» ne(m)
par£ + gen tól/től
pÒteron ... ½ vajon ..., vagy pedig
æj ahogyan
ésper éppúgy, ahogy
Tulajdonnevek
”Argoj, ”Argou, Ð Ió százszemű őre
