Keresés

Nyelvtan

Névszóragozás

 

névszóragozás

 

 


 

  I. deklináció (a-tövűek)                      II. deklináció (o-t.)                      III. deklináció                      

 


                               

                                 

                                

                                        mássalhangzó-t.     i-tövűek és u-t.               kettőshangzó-t.

 

 


    

 

K-, P- és T-hangúak            nt-tövűek           n-tövűek             s-tövűek  

 

 

(1) T-hangúak (t-, d- és q-tövűek)

 

szótő: swmat-                                                          ’test’

 

singularis

pluralis

nom

tÕ sîma

t¦ sèmat-a

acc

tÕ sîma*

t¦ sèmat-a*

gen

toà sèmat-oj

tîn swm£t-wn

dat

tù sèmat-i

to‹j sèmat-sin > sèmasi(n)**

 

*Lásd a semleges neműek alapszabályát (6. o.).

**A T tőhangzó s előtt nyomtalanul kiesik.

 

 

(2) nt-tövűek

 

szótő: Ñnt-*                                                                                          ’létező’

 

singularis

pluralis

singularis

pluralis

 

masculinum

neutrum

nom

ên

Ônt-ej

Ôn

Ônt-a

acc

Ônt-a

Ônt-aj

Ôn

Ônt-a

gen

Ônt-oj**

Ônt-wn

Ônt-oj

Ônt-wn

dat

Ônt-i

Ônt-sin > oâsi(n)

Ônt-i

oâsi(n)***

 

*A létige nőnemű participiumát lásd a következő olvasmány után.

**Hangsúlyozására nem érvényes az egytagúakra vonatkozó szabály (lásd 4. (1) b).

***A nt- pótlónyújtással esik ki s előtt: o ou.

 

 

 

 

szótő: leont-                               ’oroszlán’

 

singularis

pluralis

nom

lšwn

lšont-ej

acc

lšont-a

lšont-aj

gen

lšont-oj

leÒnt-wn

dat

lšont-i

lšont-sin >  ousi(n)

 

(3) i-tövűek

 

szótő: damali- és damale- < damalej*- és damalhj*-    ’üsző’

 

singularis

pluralis

nom

d£mali-j

dam£le-ej > dam£leij***

acc

d£mali-n

dam£leij****

gen

dam£le-wj < dam£lhj-oj**

dam£le-wn*****

dat

dam£le-i > dam£lei***

dam£le-si(n)

 

* a j hang kiesett

** a két hang hosszúsága fölcserélődik: -ho- > -ew- (de marad változatlanul harmadéles!)

***  -e + -i és -e +-e > -ei diftongussá összevonódva

**** a nominativushoz igazodva

***** a hangsúly az egyes számhoz igazodik

 

(4) n-tövűek: középfokú melléknevek

 

tő: kallion-                                                                                        ’szebb’

 

singularis

pluralis

 

hímnem, nőnem

semleges

hímnem, nőnem

semleges

nom

kall…wn

k£llion

kall…ouj < kall…onej*

kall…w < kall…on-a*

acc

kall…w < kall…on-a*

k£llion

kall…ouj < kall…onaj*

kall…w

gen

kall…onoj

 

kalliÒnwn

 

dat

kall…oni

 

kall…osi(n)

 

*a tővéghangzó kiesik, majd a két mgh összevonódik.

 

Az összevonás csak az idetartozó középfokú melléknevek ragozási sajátossága; az összevont alakok mellett ritkábban az összevonatlanok is előfordulnak. A n-tövű alapfokú mellékneveket lásd a 9. olvasmány Nyelvtanában.

 

Igeragozás

magánhangzós (a, e, o) tövű igék összevonása jelen (praesens imperfectum) időben

 

e-tövűek

skope-                                                                                                ’figyel’

 

singularis

pluralis

1. személy

skopš-w > skopî

skopš-omen > skopoàmen

2. személy

skopš-eij > skope‹j

skopš-ete > skope‹te

3. személy

skopš-ei > skope‹

skopš- ousin > skopoàsi(n)

felszólító mód 2.sz.

(imperativus)

skÒpe-e > skÒpei

skopš-ete > skope‹te

 

infinitivus

 

               skopš-ein > skope‹n

 

 

Melléknevek fokozása és ragozása

 

(i)                                                         középfok                                             felsőfok

                                                -teroj, -tšra, -teron             -tatoj,-t£th, -taton

 

mikrÒj, », Òn  kicsi             mikrÒteroj, -tšra, -Òteron            mikrÒtatoj, -t£th, -Òtaton

         

sofÒj, », Òn  bölcs             sofèteroj, h, on                               sofètatoj, h, on

 

A végződések a hímnemű alak tövéhez járulnak (pl. mikro-). Ha a tő előtti szótag mgh-ja rövid (pl. a sofÒj-ban az első o), akkor a tő véghangzója w-vá nyúlik; az egymás után következő négy rövid szótagot ugyanis rossz hangzásúnak érezték.

 

(ii) ritkábban használt                          középfok                                             felsőfok                                                                       -…wn, -ion                       -istoj, -…sth, -iston

 

kakÒj, », Òn  rossz             kak…wn, k£kion                 k£kistoj, kak…sth, k£kiston

  

kalÒj, », Òn szép              kall…wn, k£llion             k£llistoj, kall…sth, k£lliston

 

A prózában e kettőn kívül még négy melléknév tartozik ide. További hét alapvető melléknév szintén ezekkel a végződésekkel képezi közép- és felsőfokát, de az alapfoktól eltérő tőhöz illetve tövekhez illeszti őket. A hét közül eddig kettővel találkoztunk:

 

mšgaj, meg£lh, mšga          nagy   me…zwn, me‹zon                   mšgistoj, meg…sth, mšgiston

 

¢gaqÒj, », Òn                  ¢me…nwn, ¢me‹non               ¥ristoj, ¢r…sth, ¥riston

                                      jobb, derekabb, értékesebb       legkiválóbb, előkelő

 

Megjegyzés: az ¢gaqÒj-nak más közép- és felsőfoka is használatos, némileg eltérő jelentésárnyalattal. Ezért tüntettük föl az ¢me…nwn és az ¥ristoj pontosabb jelentéseit. Hasonlóképp a kakÒj-t is lehet más melléknevek töveiből képzett alakokkal fokozni.

 

A zenei hangsúly

A névszók hangsúlyozása

Ha a szó másodhajtott, a végződés pedig rövid:

sîma(t) + -oj

akkor az ékezet marad a helyén, de hajtottból éles lesz:

® sèmatoj.

 

Ha viszont a végződés hosszú:

            sîma(t) + -wn,

akkor az ékezet előre, azaz a szó vége felé ugrik, és másodéles lesz:

® swm£twn.

 

Határozószó (adverbium)

képzés: melléknév töve + -wj

   Ómoi-oj ® Ðmo…-wj

     Ól-oj ® Ól-wj