A házasságon kívüli együttélések a 60–70-es években leginkább két skandináv országban, Svédországban és Dániában voltak népszerűek (a fiatal nők 30%-a választotta ezt az életformát). Más országokban ekkor még alacsony volt az ilyen kapcsolatok aránya. A 70-es évek második felében, s különösen a 80-as években azonban Skandinávián kívül is egyre jelentősebbé vált ez az együttélési forma. 1990-ben az említett arány mindenütt 18–24% közé emelkedett. Eközben Dániában és Svédországban tovább nőtt, s a 80-as évek elején-közepén tetőzött ez az arány, 45 ill. 32%-kal, de a következő években náluk már csökkenés volt megfigyelhető. A házasságon kívüli együttélések a 60-as és 70-es években elsősorban ebben az említett fiatal (elsősorban egyetemista) korosztályban terjedtek el, s már a néhány évvel idősebbek körében is jelentősen kisebb volt az ilyen kapcsolatok aránya. Az 1980-as években azonban a házasság nélküli együttélések diffúziója nem csak a különböző társadalmi-foglalkozási rétegekben haladt előre, hanem a többi fiatal korcsoportban is. Olaszországban viszont még 1990-ben is csak 1%, Írországban 4% volt az arány a 20–24 éves nők körében. Ezenkívül az együttélések másutt is rendszerint átmenetiek és rövidek maradtak, s jellemző formájukban a házasságot előzték meg. Kivétel ez alól az említett két skandináv ország, Dánia és Svédország volt, ahol a hosszú távú élettársi kapcsolatok is gyakorinak számítottak, s nagy számban születtek gyermekek ezekben az együttélésekben.
A házasságon kívüli születések már a 20. század előtt is viszonylag magas szintet értek el Nyugat-Európában. A 20. század elején azonban arányuk két kivételtől eltekintve 10% alatt volt Nyugat-Európa országaiban. Ezután a viszonylag alacsony szintről is tovább csökkent egészen a 60-as évekig. A 60-as évektől a legnagyobb mértékben Svédországban és Dániában emelkedett a házasságon kívüli születések rátája: 1965 és 1980 között az előbbinél 15%-ról 40%-ra, a másiknál 10%-ról 33%-ra. A növekedés – ha nem is ilyen ütemben – ezt követően is folytatódott a két északi országban: 1990-ben 47,0 illetve 46,4 %-kal vezették az európai statisztikákat, s közben Norvégia is felzárkózott hozzájuk (38,6%). Más országokban később indulva, de szintén gyorsan nőtt a házasságon kívüli születések aránya. Olaszországban viszont még 1990-ben is csak 6,5% volt (2.11. táblázat, 2.11. diagram.)
A század második felében a házasságon kívüli születések és a házasságon kívüli együttélések növekvő elterjedtsége egyaránt a családhoz, s különösen a házassághoz való megváltozott viszonyt mutatja. Az értékváltozásnak különösen a 80-as években tulajdonítanak nagy szerepet a család átalakulásában, s így a házasságon kívüli születések arányának változásában is. (Lásd még: 2.5. ábra.)