A
gazdasági növekedés fő trendjei
A
növekedés lassulása 1973 után
A
nyugat-európai gazdasági növekedés második világháború utáni történetének
legfontosabb korszakhatára 1973, az első olajválság, illetve az azt követő
1974–75-ös recesszió. A gazdasági növekedés érezhetően lelassult, sőt néhol
visszaesés következett be. 1973–1990 között Nyugat-Európa egészében évi
átlagban már csak 1,9%-kal emelkedett a GDP. A növekedési ütemek minden ország
esetében csökkentek, bár eltérő mértékben. (4.1.
táblázat, 4.1. diagram.)
Az 1973 utáni évek csak a megelőző évtizedekkel összevetve
hoztak mérsékeltebb fejlődést, még korábbi korszakokkal összevetve hasonló,
vagy nagyobb fejlődés tapasztalható a GDP és főleg a termelékenység terén
egyaránt.
Más makrogazdasági problémák is jelentkeztek. A munkanélküliség ismét tömegessé vált a legtöbb nyugat-európai országban. Emellett meglódult az infláció.
Az 1970-es évek végétől a rendszerváltásig terjedő időszakban
állandósultak és súlyosbodtak a válságjelenségek a kelet-közép-európai
országokban: a növekedési ütemek alacsonyak vagy éppen negatívok voltak.
A gazdasági növekedés 1973 utáni mérséklődésének okai:
1. Az Egyesült Államokhoz viszonyított technológiai felzárkózás előrehaladt Nyugat-Európában, így a technológiai kölcsönzés már nem járt jelentős termelékenységnövekedéssel.
2. Ugyanez érvényes a tőkeintenzitás növekedésére is.
3. A strukturális változások lehetősége csökkent, mert az alacsony hatékonyságú szektorok (mezőgazdaság) relatív súlya már nagyban visszaesett.
4. Mivel a nemzetközi kereskedelem előtt álló akadályokat már korábban leépítették, így e téren sem lehetett további hatékonyság-növelést elérni.
5. Az 1960-as évek végén bérrobbanás játszódott le, az alkalmazotti rétegek megnövekedett politikai érdekérvényesítő képességének eredményeként.
6. Az első (1973) és második (1979) olajárrobbanás és a Bretton Woods-i rögzített árfolyamrendszer összeomlása. Ezek csökkentették a beruházási kedvet és keresletet, valamint a szakszervezetek kompromisszumkészségét is.
7. A hosszú távú növekedési trendekhez való visszatérés.
Kelet-Közép-Európában a tervgazdaságok több-kevesebb következetességgel végrehajtott reformjai nem jártak, nem is járhattak a várt eredménnyel. Emellett az 1970-es évek elején a külgazdasági környezetben fontos – és a kelet-közép-európai gazdaságok számára előnytelen – változások következtek be. Az energiahordozók és más nyersanyagok világpiaci árának gyors növekedése jelentős veszteségeket – cserearányromlást – eredményezett. A gazdaság innovációs és alkalmazkodó-képessége gyenge volt. A belföldi felhasználás jelentősen meghaladta a GDP szintjét, így a külkereskedelmi hiány jelentősen megnőtt, ami viszont felgyorsította az eladósodást. Az 1970-es években és az 1980-as években minden országban kísérlet történt a gazdaságpolitikai irányváltásra a növekedési célok mérséklésével, az import drasztikus korlátozásával, az életszínvonal visszafogásával. Számottevő eredményt nem sikerült elérni. A rendszerváltásig terjedő időszakban állandósultak és súlyosbodtak a gazdasági válságjelenségek. (Lásd még: 4.1. ábra.)