A jóléti állam egy gyakran, de többféle értelemben használt fogalom. Tanulságos ebből a szempontból az, hogy a különböző nemzetközi szervezetek milyen területeken veszik számba a jóléti kiadásokat, mit tartanak a jóléti szolgáltatások körébe tartozónak. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) megkülönbözteti a társadalombiztosítási kiadásokat azoktól a programoktól, melyeknél az egyéni hozzájárulás (járulékfizetés) teljesen hiányzik. Mindazonáltal az ILO a szociális biztonság (social security) körébe sorolja és mindkét típus kiadásait. Az OECD definíciója (szociális közkiadások) ennél némileg bővebb. Az Európai Unió szociális védelem néven OECD-hez hasonló módon, de az oktatást figyelmen kívül hagyva veszi számba ezeket a kiadásokat.
A következőkben mi is ezekkel a szociálpolitikai területekkel, s ezen belül is kiemelten a legnagyobb jelentőségű társadalombiztosítással foglalkozunk.
Szerény kezdetek után az állam szociálpolitikai szerepvállalása Európában mindenütt dinamikusan nőtt a 20. század – s különösen annak második fele – során. A jóléti államok expanziója különösen szembetűnő a szociális célokra fordított kiadások növekedését vizsgálva. A kiadások és azonban nem feltétlenül tükrözik sem az egyes jóléti rendszerek belső arányait, sem a jóléti szolgáltatások iránti szükségleteket, vagy a jóléti rendszer hatásait. Elképzelhető például az, hogy a jóléti kiadások nőnek a GDP arányában, de ez csak egy gazdasági recesszió, a gazdasági kibocsátás csökkenésének az eredménye, vagy a munkanélküliség növekedése nyomán megugró segélyezés hozza magával.