A társadalmi rétegződés a társadalomtörténet és a szociológia klasszikus, s valószínűleg máig legtöbb kutatót vonzó és legtöbb vitát kiváltó területe. A rétegződés kifejezés arra utal, hogy a társadalomban az egyének helyzete közötti hasonlóságok és eltérések nem véletlenszerűen oszlanak el, hanem rendszert követnek. Ennek következtében különböztethetők meg az ún. társadalmi rétegek.
Az európai társadalomtudományok hosszú tradíciója, hogy a nagyobb társadalmi csoportokat osztályoknak nevezik. Sokan vélték úgy, hogy a társadalmi különbségek legfőképpen gazdasági tényezőkkel magyarázhatók, s a választóvonal a tőkével és termelőeszközökkel bírók, illetve a munkaerejüket eladók között húzódik.
A vagyoni/tulajdoni és a jövedelmi különbségek fontossága kétségtelen a társadalmi rétegződés leírása és magyarázata során. Az osztályelméletek azonban eltúlozzák ezeknek a tényezőknek a jelentőségét. Egyrészt a rétegződést meghatározhatják ezen kívül politikai tényezők (hatalomgyakorlás joga a munkahelyen vagy a társadalomban), kulturális faktorok (magas státuszú munkatevékenység, privilegizált életstílus), szociális tényezők (társadalmi kapcsolatok, tagságok különböző egyesületekben), presztízs (ismertség, jó hírnév, erkölcsi vagy vallási tisztaság), a humán tőke birtoklása (magas képzettség, szakmai gyakorlat, tudás). E tényezők különösen nagy jelentőségre tettek szert az utóbbi évtizedekben a fejlett ipari társadalmakban. Különösen sok kritikát kapott az osztályelmélet marxista változata, mely történetileg is hamisnak bizonyult.
Az osztályelmélet mára már azért is kevéssé érvényes, mert nem magyarázza a modern világ számos jelenségét: ide tartoznak pl. az etnikai konfliktusok, vagy a különféle, sokkal inkább azonos identitás, élethelyzet és ideálok, mint azonos gazdasági helyzet alapján szerveződő politikai mozgalmak.