Deploratio fratrum Balassiorum
Peculiaris Melodiae
Csudálható nagy dolog,
Szerencsénk mint forog,
Bűnünk ebben csak az ok,
Hogy bűn ily sok,
S Isten hozzánk nem fog.
Sok ostor szokta érni,
Ki nem tud megtérni,
Istenét szívből félni,
Kedvén élni,
Után menni s kélni.
Láthatjuk már szemünkvel,
Mit nyertünk vétkünkkel,
Földünk mint pusztula el,
Sok rendeknek
Nagy veszedelmekkel.
Csak két úrfi halála,
Gondold, melly kárára
Esék s nyavalyájára
Országunknak,
Kik éltek javára.
Nemzettel Balássiak,
Idejekkel iffiak,
Rendekkel voltak urak,
Sok jót tudtak
S naponkint tanultak.
Okos, vitéz mindkettő,
Katonanevelő,
Minden rendet böcsüllő,
Közre élő,
S miben nem dicsérő?
Csakhogy az rossz szerencse
Nem fizet érdemre,
Oszt jót embertelenre,
Mint herére
Több részt mér, mint méhre.
Időnk is háláadatlan,
Mérge hallhatatlan,
Nem örül senki javán,
De sőt kárán,
Vesztén s nyavalyáján.
Emberben csak vétket mér,
Jót ingyen sem esmér,
Nagy érdemet földhöz vér,
S egy pénzt sem ér,
Akit miért feddni mér.
Megtetszhetett önkintén
Ez úrfiak éltén,
Kiknek sok szép jótétén
Nem örvendett,
Nékik böcsöt tévén.
Javát szűkön osztotta,
Értéktől fosztotta,
Búval őket kínozta,
S reménségben
Csalárdul hordozta.
Maga ők nem magoknak,
Hanem országoknak
Éltek, sem tárházoknak
Vagy hasoknak,
Ki szokás másoknak.
Ők abban örvendettek,
Ha kivel jól tettek,
Szegény legént felvettek,
Segítettek,
Mint arra termettek.
Siralmas azért lehet,
Hogy éltek nem élhet.
Földünk soká kik helyett
Mást nem lölhet,
És nem is nevelhet.
Bár ostor több ne volna
Ránk Istentől hozva,
Csak ez is súlyos pózna,
Hogy így lettek
Tőlünk eltávozva.
Jóllehet országoknak
Mint édesanyjoknak,
Ők azmivel tartoztak,
Megáldoztak,
Vért vérért rá hoztak.
Dicsőséges halálok,
Jó hír örök árok,
Idvösségek jutalmok,
Isten atyjok,
Így tért meg munkájok.
Mint fogantak egy méhben,
Nyugosznak egy sérben,
Hasonló törtínetben,
Véres sebben,
Örök reménségben.
Isten, ki ádsz sok jókot,
Áldd meg halálokot,
Szenteld koporsójokot,
Ő honjokot,
Hol várják bátyjokot.
Bátyjok, Christus, fő bajnok,
Ki volt bizodalmok,
Mindenben oktatójok,
Kalavúzzok,
Kiből áldás buzog.
Ne hagyj, segélj minket is,
Őrizd földünket is,
Bocsásd meg vétkünket is.
Érezhessük,
Hogy hatalmad nem kis.
Vége
Author in lividum
Röttenetes rút gyászt,
mint egy ijesztő vázt, én szívemen viselvén:
Ez két vitéz urat, kiket lelkem óhajt, verseimmel kesergém,
Minerva anyámmal őket laureával, mint tudám, ékesgetém.
Momus, Aristarchus, mint ép tagon vad hús, ki akarsz itt lenni,
Zoilussal káromlást s nem Platóval áldást szeretsz inkább hinteni,
Cous táblájával: Ne feljebb kaptánál! – tud téged meginteni.
Forrás: a vizsolyi kiadás facsimiléje. Rimay János, Balassi epicédium, kiad. Ács Pál, Bp., Balassi, 1994.
A címek magyarul: A Balassi fivérek elsiratása, saját nótára. A szerző irígyeihez.
|