Szentmártoni Bodó János (1590?- 1648)

Rektor a Küküllő-menti Dicsőcsentmártonban, 1622-től torockószentgyörgyi, 1634-től kolozsi unitárius lelkész. Termékeny versszerző, a verses oktatóköltészet művelője, az unitárius egyház ünnepelt háziszerzője. Életművét szinte teljes egészében összefoglalja Thuri Mihály hozzá írott üdvözlőverse. Rendkívül érdekes, ahogyan Thuri, ez a máshonnan nem ismert kolozsi sótiszt irodalomtörténeti korrektséggel nevezi meg a kor magyar irodalmi kánonának két főalakját: "Magyarok között is jó hires Psallistát, / Hallottunk egy jeles úri fő Balassát, /
Az után Rimait, énekek laurussát, /Értettünk illyen két magyar fő Poétát". Az már megmosolyogtató, hogy a saját korának költészetileg ínséges idejének nagy költőjét Szentmártoni Bodóban látja:

Immár ezek után mostani üdőnkben,
Nyomorán kik tengünk ez bajos életben,
Ízetlen savanyul ne élnénk mindenben,
Sőt újságot látnánk néha dolgunk közben.

Szentmártoni Jánost illyen szükségünkre,
Ez seculum nékünk Poétának szülte...

Szentmártoni Bodó a praktikus életszemléletű unitárius mesteremberek, városlakó polgárok költője. A verszerzésben maga is mesterember, "műves". Egy ízben várakoznia kell, hogy a megrongálódott kompot megjavítsák az ácsok. Hogy ne telljék feleslegesen, tétlenül az idő, éneket szerez az ácsmesterség hasznáról - és mivel a gyomra is korog, hozzácsapja a molnármesterség dícséretét is. Talán ő az első megjelenítője az igazi kispolgári protestáns ethosznak a magyar irodalomban. Jellemző módon a praktikusságot tartja mindennél előbbre: a vasról és a Kolozsban, Tordán, Désen, Vízaknán és Erdély más bányáiban nehéz munkával bányászott sóról ír dicséretet. A vallásos tanítást ügyesen összekapcsolja a mesteremberek kemény munkájának bemutatásával: Noé volt az első asztalosmester; a templomtetőn munkálkodó ács közelebb van az Úrhoz minden más embernél.

Tartalom
Az malom- és ácsmesterségnek dicséretiről való ének
Az sónak dicsiretiröl való magyar rythmusok
A vadászásnak dicsíretiröl való ének
Az vasról való ének

.
.

Szilasi László: Két(szer két) magyar fő-poéta

Irodalom
Újvárossy Szabó Gyula, A magyar verses oktató költészet 1772-ig. 1910.