Unitárius költészet
Az unitárius egyházat az erdélyi protestantizmus alakulásának belső logikája hozta létre. (Korábban az antitrinitárius 'szentháromság-tagadó' név volt elterjedtebb; ellenségeik inkább az ariánus megnevezést használták.) Hittételeit Dávid Ferenc dolgozta ki hosszas töprengések és lelki vívódás után. Dávid 1550-ben ortodox luteránusként tért haza wittembergi egyetemi tanulmányaiból. 1556-ban szülővárosa, Kolozsvár leklészévé választották. Egy év múlva erdélyi szuperintendens, ebben a minőségében fellép a zwingliánus nézetekkelszemben. Hamarosan azonban átértékeli teológiai nézeteit, és elfogadja Kálvin úrvacsora-tanát. 1564-ben János Zsigmond 
fejedelem udvari prédikátora. A fejedelem orvosa, Giorgio Blandrata hatására megismerkedik Servet és a lengyelországi szentháromság-tagadók nézeteivel. Antitrinitárius teológiai elveit 1568-ban a fejedelem jelenlétében nyilvános hitvitán védte meg. (Ellenfele Melius Juhász Péter volt.) A vita döntetlennel végződött, de ez valójában az antitrinitárius nézetek engedélyezését jelentette. Ebben az évben fejedelmi támogatással unitárius nyomda kezdett működni Gyulafehérváron. Az unitáriusokkal nyíltan szimpatizáló Jánzs Zsigmonddal szemben az új fejedelem, Báthory István korlátozni akarta a protestantizmus "baloldalának" további radikalizálódását, ezért az országgyűlés 1572-ben a hitvitázó iratok kiadását korlátozó rendelkezéseket fogadott el. (Ez a rendelet, mellesleg, felvirágoztatta Edélyben a verses história műfaját - hiszen a nyomdák jobb híján ilyen művek kiadására használták fel szabad nyomdai kapacitásuk.) Az erdélyi fejedelemségben a következő évtizedekben egész Európában példátlanul toleráns vallási légkör alakult ki. Kolozsvár az 1570-es években szinte menedékhelyévé vált az egész Európából idesereglő radikális hitújítóknak és szebadgondolkozóknak. A nevezetes erdélyi vallásbékét valójában a négy bevett vallás (katolikus, evangélikus, református, unitárius) híveinek erőegyensúlyán alapuló reálpolitikai számítás tartotta fenn. Maga Dávid Ferenc is hamarosan megtapasztalta a tolerancia korlátait. Az 1570-es években egyre több kételyt fogalmaz meg Jézus isteni természetével szemben és közel került a gyermekkeresztséget elvető anabaptisták álláspontjához. Nézetei olyan hazájukban üldözött, Kolozsvárt menedéket találó gondolkodókkal folytatott eszmecserék során formálódtak, mint Jacobus Paleologus ( Khiosz szigetéről menekült görög humanista szabadgondolkodó), Johann Sommer (német nonadorantista, 'Jézust nem imádó' antitrinitárius), Matthias Vehe-Glirius (pfalzból menekült szombatos teológus). Amikor Dávid Ferenc az unitárius egyházban hivatalosan is megtiltotta Jézus tiszteletét és a gyermekkersztséget, radikalizmustól megrémült felekezettársai - modern szóval - elhatárolódtak tőle, és maga Blandrata doktor jelentette fel szuperintendensét a fejedelemnél. Az országgyűlés határozottan elítélte a veszélyesnek tűnő új tanokat, az idős Dávid Ferenc a dévai várbörtönben fejezte be életét.
Az untitarianizmus fellegvára a kezdetektől Kolozsvár volt, ahol gyakorlatilag kétszáz éven keresztül az egyház megtartotta vezető szerepét. A felekezett józan, racionális szemlélete jól megfelelt a város kereskedő-kézműves polgári lakosságának. Az unitárius költésztet is egyféle utilitarista, praktikus szakszerűség jellemzi. Virágzik körükben a históriás ének műfajából kifejlődő verses tanítóköltészet. Szentmártoni Bodó János, akit a kortársak máásodik Balassiként ünnepeltek, nagy költői öntudattal versel meg szinte bármilyen praktikus tárgyak.
Tartalom
Thordai János zsoltárfordításai
Fiátfalvi György: [Pokolbéli látomás]
Szentmártoni Bodó János versei
Oroszhegyi Mihály: A fenyőfa dicsérete
Linkek
A Spenót a vallási vitákról
Uniárius.lap.hu
Erdő János Az unitárius egyház történetének rövid áttekintése
Az unitárius egyház története évszámokban
Szegedi László, Az unitáriusok racionalizmusa
Az erdélyi unitárius egyház honlapja
Magyarországi unitárius egyház
Kersztény Magyvető
Unitárius honlap
Dávid Ferenc: De falsa et vera
Irodalom
Jakab Elek, Dávid Ferenc emléke, 1–2, 1879.
Zoványi Jenő, A reformáció Magyarországon 1565-ig, 1922.
Zoványi Jenő, A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig, Budapest, 1977.
Balázs Mihály, Az erdélyi antitrinitárizmus az 1560-as évek végén, Szeged, 1988.
Balázs Mihály, From Servet to Paleologus, Early Transylvanian antitrinitarism (1566–1571), Baden-Baden–Bouxwiller, 1995.